Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

A fajok rendszeres átnézete

Columba p. palumbus L. — Örvös galamb.

Az 1955. év kora tavaszán Bulin I. figyelte meg területünkön.

Streptopelia t. turtur L. — Gerle.

Jellemző madara a Balátának. Különösen az égeresnek a láp felé eső belső oldalát kedveli. Számuk nem nagy. Mindössze 15—20 pár fészkel itt évente. Gyakori repülésük és messzehangzó hangjuk következtében azonban állományuk nagyobbnak tűnik.

Vanellus vanellus L. — Bíbic.

Csak egyszer, 1954. IV. 2-án, észleltem néhány példányát.

Scolopax r. rusticola L. — Erdei szalonka.

A Baláta azon kevés helyek közé tartozik hazánkban, ahol költ az erdei szalonka. Az ősláp körül elterülő sűrű égeres a kedvenc tartozk'dó helye. Itt nemcsak tavasszal figyeltem meg (1954. IV. 2. 4 példányt, IV. 3. 2 példányt, 1955. IV. 6. 1 példányt), hanem nyáron is (1955. VII. 10-én 1 példány alacsonyan, korrogva repült). 1954. nyár elején Andel István, öreg vadász a Kőkuti-égeres táján látott egy tojót 3 fiókájával. 1956. X. 24-én a Kőkuti magaslesnél egy négyágú éger tövében rejtőzködő példányt vertem fel.

Larus r. ridibundus L. — Danka sirály.

Három év óta, mióta a vizszín emelkedik a Balátában, növekvő létszámú sirálytelep alakult ki a keleti nyütviz gyékényesében. 1955. tavaszán még csak 8—10 pár sirály fészkelt itt. 1956-ban azután mintegy 80—35 párra növekedett a számuk. Fészküket a gyékényesben úszószigetekre rakták. 1956. V. 24-én 27 fészket tudtam itt megszámlálni, nagyrészt erősen kotlott tojásokkal. A fészekaljak hármasak. VI. 4-én a tojások nagyrésze már kikelt. VIII. 22-én ismét megvizsgáltam a sirálytelepet, egyetlen madarat sem találtam. így volt 1955-ben is: a fiókanevelés után elköltöznek a lápról.

Sterna hirundo L. — Küszvágó csér.

1957. májusában több ízben megfigyeltem két pár csapongását a gyékényes fölött.

Porzana porzana L. — Pettyes vízicsibe.

Csak egyszer, 1953. X. 24-én láttam a nyugati nyíltvíz szélén.

Gallinula eh. chloropus L. — Vizityúk.

Elég nagyszámban él az égerláp és fűzláp vízmenti részein, azonban rejtett életmódja miatt inkább csak hangjáról állapítható meg jelenléte. 1956. V. 23-án és VI. 28-án láttam a sásosban, ill. vízben álló égeresekben fiókákat vezető anyát.

Fulica a. atra L. — Szárcsa.

Egyik leggyakoribb madara a lápnak. A nyíltvízeken mindenfelé és minden időszakban nagyszámban található. Kicsinyeit vezető tojót legkorábban 1956. V. 10-én és legkésőbben 1956. VIII. 24-én láttam.

36