Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
helyen jó kalapnyi tojást találtam. 3. Régi, kijárt pocoklyukak. A védett terület déli határán emelkedő halom meredek, déli kitettségű oldalában fúrt pocokjáratok különösen kedvelt tojásrakó helyei kigyóinknak. Egy ilyen tojásokkal megrakott, feltárt pocokjáratot mutat a 16. sz. kép. 80 füzérszerűen lerakott tojás feküdt itt, amelyek a járat alakját követve, kitöltötték annak belsejét. Lerakott tojásokat a láp területén június 1-től augusztus végéig találtam. Egy-egy nőstény általában 15—20 t jást rak le. (Terhes állapotban befogott nőstények terrariumomban 15, 19, 20 db tojást tojtak.) Egy nagy, 904 mm hosszú nőstényben azonban 42 db tojást találtam. A tojások nagysága a nőstény korával növekszik. A megmért tojások közül a legkisebb hossza 22 mm, szélessége 16 mm, a legnagyobb hosszúsága 35 mm, szélessége 19 mm. Frissen kikelt fiatalokat júliustól kezdve egész nyáron át lehet találni. Legkorábban június 29-én (1956) találtam. A tojásból kibújt ivadék hossza: 140—160 mm. Vipera berus berus L. — Keresztes vipera. Testhosszúsága: 500—660 mm, amiből a farokra 70—85 mm esik. Valamivel kisebbnek bizonyulnak tehát, mint a Kárpát-medence egyéb tájairól ismertetett keresztes viperák, amelyek testhossza, M é h e 1 y (1904) megállapítása szerint, 600—700 mm. Érdekes eltérés mutatkozik az itteni, de általában a somogyi Vipera berusok szem alatti pikkelysorában (scuta subocularia). (A balátai viperalelőhely körülbelül a középpontjában fekszik a keresztes vipera Somogy megyei előfordulási területének és azzal szorosan összefügg. így az alábbi megállapítások az egész e területen élő keresztes vipera állományra érvényesek. E területet és azon a keresztes vipera elterjedési viszonyait más helyen ismertettem. [1955]). Míg a törzsalak szeme alatt egy pikkelysort visel, a somogyi példányok közül soknak a szemét a felső ajakpajzsoktól két sor pikkely választja el. A kettős subocularis pikkelysor megjelenése azért érdekes, mert ez a Vipera aspis L-, illetőleg a Vipera berus var. bosniensis B o e 11 g. jellemző bélyege. Külföldön az irodalom tanulsága szerint többször megfigyelték e jelenséget, magyarországi példányon azonban, az általam vizsgált somogyiakat kivéve, csak egy ízben tapasztalt ilyet Méhely (1897). Szerinte e jelenség „aránylag nagyon ritka kivétel, mely az ivadékokra vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon ritkán öröklődik át“. Az általam megvizsgált 47 példány közül 24, tehát körülbelül 50 százalék viselt kettős pikkelysort. Ezek közül két példányon a fej mindkét oldalán kettős pikkelysor; tíz példányon a szem alatt, középen egy pikkely van, de ettől előre és hátra, a fej mindkét oldalán kettős pikkelysor; 11 példány esetében pedig az egyik oldalon, vagy az egyik oldal felén kettős pikkelysor van. A kettős subocularis pikkelysor öröklődésére vonatkozóan pedig a következőket tapasztaltam. Egy terhességének végső szakaszában befoA 24
