Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
Az itt élő példányok a rézsikló két színváltozatát képviselik. A leggyakoribb alak hátán a két hosszanti sorban elhelyezkedő, sötétbarna foltok páronként keresztben össze vannak egymással kapcsolva. A ^ritkábban előforduló alakot négy hosszanti irányban futó sötétbarna csík díszíti. Egy-egy csík fut a hát két szélén, egy-egy pedig a test oldalainak középvonalában. Mindkét változat hátának középvonalában fehéres-barna (drapp) sáv fut, amelyet a mellette elhelyezkedő, előbb említett sötétbarna hátcsíkok még jobban kiemelnek. Ilyen világos hát- csíkú példányokat az irodalom tudtommal nem ismertet. Kis számban él e kígyófaj a gyertyános-tölgyes szárazabb tisztásain, a sasharasztosokban és az utak, vágások mentén. Mindenütt a napos helyet és száraz talajt keresi, annál is inkább, mert a táplálékát képező hüllők és apró rágcsálók is ilyen helyeken élnek. Téli álmából áprilisban ébred és a láp hűvös környezetében már Szeptember végén újra álomba vonul. 1956. IX. 21-én hűvös, őszi időben égészen bágyadt, alig mozgó rézsiklót gyűjtöttem, amely ellenállás nélkül hagyta magát megfogni és csak felmelegedése után mozgott élénkebben. A párosodás ideje május hónap. Tojásaikat, amelyekből azonnal kibújnak a kicsinyek, szeptember elején rakják le. A tojásrakás megfigyelésére befogott nőstények 1954. IX. 1-én és 1955. IX. 9-én rakták le tojásaikat. Mindkét évben erősen terhes állapotban, augusztus utolsó napjaiban gyűjtöttem a nőstényeket. A tojások száma: 8—10. (Rendszerint üres amnionokat is raknak le. Az egyik nőstény 8 tojás mellett 8 üres amniont hozott világra.) A tojások átlagméretei: hosszúság 34 mm, szélesség 18 mm. E méretek lényegesen elütnek O e f e 1 e adataitól, aki a rézsikló tojásait 50 mm hosszúnak és 30 mm szélesnek találta. E megállapítást tévedésnek gondolom, hiszen a tojások a kígyó testében nem egymás végiében, ha- netn némileg egymásra tolódva helyezkednek el. Ilyen tojásméret mellett az anyának legalább 400—450 mm vastagnak kellene lennie, ami, legalábbis hazai kígyóinknál, nem tapasztalható. Natrix natrix natrix L. — Vízisikló. Testhosszúság: a hímeknél 630—680 mm, amiből 130—150 mm a farokra esik. A nőstények nagyobbak: 700—950 mm hosszúak, amiből a farokra 150—180 mm jut. A fejét díszítő félhold fakósárga, csak ritkán fehéres. A sárga félholdak mögött egy-egy, náluknál másfélszer szélesebb fekete félhold helyezkedik el. A tarkón a félholdak nem érintkeznek egymással, ami a déli alakra jellemző. A törzsalakhoz tartozó állatok felsőoldalának alapszíne szürke, vagy olajbarna, néha zöldes-szürke. A hát hosszában 4—6 apró, fekete foltokból álló foltsor húzódik. Gyakran található a mintázat nélküli, egyszínű szürke, vagy olajbarna alak. A haspajzsok két oldala fehér, közepük a test első negyedétől hátrafelé palaszürke. A farok alsó oldala ugyanilyen színű, vagy fehérrel halványan márványozott. 22
