Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
A fej, nyak, lábak és farok alapszíne feketés-barna, elszórt szalmasárga pettyekkel. A lábak belső oldalán a pettyek gyakran hosszanti csíkot alkotnak. A mocsári teknőst, verőfényes napokon a vízzel fedett biotopokat óvatosan megközelítve, a víz színén egyesével sütkérezve, vagy a vízparton többedmagával pihenve láthatjuk. Szürkületkor és este kint kóborol az égeresben és a lápréten. Számuk ma már közel sem akkora, mint 15—20 évvel ezelőtt, amikor — a környékbeliek állítása szerint — kosárszámra szállították az itt fogott teknősöket a budapesti éttermek számára. Párosodásukat nem sikerült megfigyelni, de a fogságba ejtett nőstények tojásrakásának idejéből visszaszámítva, a Balátán ez május hónapra tehető. (A peték az anya testében Schreiber (1912) szerint, egy hónap alatt érnek meg.) Terrariumomban a Balátáról hazavitt nőstények július elején rakták le tojásaikat. És valóban júliusban minden évben gyakran találk ztam a természetvédelmi területen kitűnő tojásrakó helynek ismert, Menic-rét félig kötött futóhomokhalma felé igyekvő teknősökkel. Az itt elrejtett teknős tojások nagy számára egy borz (Meles meles L.) garázdálkodása hiívta fel a figyelmemet. 1955. VII. 10-én egy körülbelül 400x400 m területen 41 kikapart teknős tojásrakóhelyet számláltam. A tojásokat a körülbelül 10 cm mély lyukakból mind kikaparta, felharapta és tartalmukat kiszívta. Tehát csak ezen a kis területen legalább 360 teknős tojást semmisített meg ez az egy borz. (Ugyanott sok vízisikló (Natrix n. natrix) és gyík (Lacerta sp.) tojást is elpusztított.) A borz várát a rét közelében később meg is találtam. A teknősállomány visszaesésének magyarázatát a láp vízveszteségén kívül a borzok elszaporodásában látom. A lerakott tojások száma 7—11 között mozog általában. A Balátán gyűjtött terhes teknősök terrariumomban a következő mennyiségű tojást rakták le: 1955. VII. 8.: 11 db, 1956. VII. 11.: 9 db, 1956. VII. 19.: 7 db. A tojások átlagcs mérete: hosszúság: 33,7 mm, legnagyobb szélesség: 21,1 mm. Az 1956. VII. 19-én terrariumomban lerakott tojásokból IX. 20-án bújt ki az első kis állat. Anguis fragilis L. — Törékeny gyík. Testhosszúság: 350—400 mm, ebből 200—220 mm esik a farokra. A természetvédelmi területen a közismert ólomszürke, vagy világos- barna (drapp) színűek mellett elég gyakran található egv érdekes csoke- ládébarna színezetű alak. Ennek a háta barna színű, középen élesen elhatárolt vékony, feketés-barna csíkkal. A hát két oldalán ugyanilyen csík van. Az oldalak sötét csők ládébai’nák. A has feketés-szürke. Az égeresben és tölgyesben szép számmal él. Csak nehéz ráakadni, mert a sűrű aljnövényzetű helyeket kedveli. Nedves környezet kedvelésére jellemző, hogy 1955. Vili. 23-án az égererdő legbelső részén olyan hali
