Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

A fajok rendszeres átnézete

Színezet tekintetében nagy változatosságot mutat. Megtalálható a Dely (1953) által leírt háromféle szín- és rajzolat-változat: 1. Legköny- nyebben felismerhetők azok, amelyeknek a háta középvonalán a jellegzetes fehér „arvalis“ sáv és mellette féregszerű vonalkák vannak. 2. Vannak olyan példányok, ahol az „arvalis“ sáv hiányzik, de a féregszerű vonalkák megvannak. 3. A hát csak a szürkés, vagy barnás alapszínt mutatja, elszórt fekete pontokkal és foltokkal. A Baláta őslápjában egy negyedik színváltozat is van: a hát csak az alapszínt mutatja, fekete pontok és foltocskák nélkül. A fordított V-alakú rajzolat mind a négy esetben meglehet, vagy hiányozhat.

Érdekes, hogy ennél a fajnál is többször találtam vörös színeződésű példányokat. 1956. VIII. 23-án olyan fiatal, 25—30 mm hosszú mocsári békákra bukkantam az égeresben, amelyek hátoldalának téglavörös alapszíne volt. A két mirigyes oldalredő és a szem feletti dudorok világosabb vöröses színűek voltak. Ugyanolyen színt mutatott az oldalak márványozása és a torok-foltok is. De kifejlett korban is előfordul a vörös színeződés, amint azt egy 48 mm hosszú példány bizonyítja. Arvalis csíkot viselő kifejlett hímpéldány ez. amelynél a két oldal fej felé eső fele élénk piros színű. 1956. IX. 23-án került gyűjteményünkbe.

A Balátán is, csakúgy, mint másutt, a hosszabb idő óta iszapban tartózkodó öreg példányok olyan sötétbarnák, hogy szinte feketéknek látszanak. A hosszúlábú mocsári béka a száraz területek kivételével, a védett terület minden biotopjában igen nagy számban él. A kecskebékával együtt, számarányát tekintve, uralkodó békafaja a lápnak.

Párosodása március végén, április első harmadában folyik.

Rana dalmatina Bornp. — Erdei béka.

Testhosszúsága: 50—75 mm.

Nagyszámban él a gyertyános-tölgyes, meg az égeres talaj- és gyepszintjében. Állománya azonban, a m csári békához viszonyítva, kisebb.

Nászát március végén, április elején tartja a láp szélének vizében.

Rana esculenta L. — Kecskebéka.

Testhossza: 70—100 mm.

Színe nagy változatosságot mutat. Az egyszínű, fűzöld hátútól a szürkés-zöld alapon, sötétzöld foltozású felsejűig sokféleszínű és rajzolatú látható. Színbeli eltérést a más tájakon élőkétől nem tapasztaltam.

Állományuk igen nagy. Uralkodó kétéltű faja a természetvédelmi területnek. A láp minden vízi, vagy vizes biotopjában nagyszámban él. Érdekes azonban, hogy ez e kimondottan vízi béka a legszárazabb helyeket is felkeresi. így nyári nagy melegben többször láttam kifejlett példányokat a Menic-rét gyérfűvű homokjának szélén sütkérezni.

A tölgyesben, vagy az égeresben húzódó erdővágások útjain a nyár második felétől kezdve olyan nagy számban ugrálnak a fiatal, háromnégy cm-es példányok, hogy jól meg kell nézni, hova lépünk, ha nem akarunk bennük kárt tenni.

!6