Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
lemény alakult ki, hogy innen is — utolsó lelőhelyéről — kipusztult. 1957. nyarán ismét megtaláltam. Nagy örömmel állapítottam meg, hogy a lápon beállott magas vízállás mellett sok tízezerszámra tenyészik és közülük sok virágzik is. A száraz éveket valószínűleg az égerláp valamelyik rejtett és soha ki nem száradó vizében vészelte át. A lápot járva mindenütt az érintetlen őstermészetet látjuk magunk körül. A víz felszíne a nádasok közti víztükrökben, ahol a szél nem jár, egynemű smaragzöld, a felületet tökéletesen borító rucaörömtől, békalencsétől és békatutajtól. Érdekes jelensége a nyíltvíznak az úszósziget. Nagy szélben 15—20 m átmérőjű élő gyékényes darabok válnak el a gyékényrengeteg többi részétől és a széltől hajtva ide s tova úsznak a vízen. Később valahol megakadva, tovább folytatják életüket, áttelepítve a magukkal hozott madárfészkekben lakó madarakat is. Az égerláp, nyírláp és a fűzbozót az ember nem járta őserdő lebilincselő képét tárja elénk. Az elöregedett, kidőlt fatörzseken újak nőnek. A párás levegő a jellegzetes lápi szagtól, az enyészet szagától terhes, de a korhadó növényeken, elpusztult állati tetemek minden négyzetcentiméterén diadalmasan él, fékezhetetlenül tért hódít a növényzet. Ez a buján tenyésző vegetatio adja meg a létalapját a lápon élő számtalan állati életnek. A FAJOK RENDSZERES ÁTNÉZETE Az alábbiakban rendszertani csoportosításban sorra veszem a védett területen élő fajokat. Az állatok színruhájára csak akkor térek ki, ha az lényeges eltérést mutat a más tájakon élőkéhez képest. Az életmódtani jelenségek közül is csak azokat tárgyalom, amelyek különösen jellemzőek a Baláta őslápjában és közvetlen környékén élő állatokra, vagy amelyeket — tudomásom szerint — a hazai irodalom még nem közölt. (A tárgyalt fajokra vonatkozó gyűjtött anyag a kaposvári Rippl- Rónai Múzeum gyűjteményében van.) Pisces — Halak Cyprinus carpio L. — Ponty. A lápról csak ezt az egy halfajt sikerült kimutatni 1957. tavaszán a legkülönbözőbb gyűjtési módszerek alkalmazása mellett is. Erről is kiderült, hogy mesterségesen betelepített példány. 1956. őszén az egyik erdész néhány pontyot telepített be. Ez a néhány darab hal azonban a nagy területhez képest számításba nem jöhet. A láp élőlényeinek anyag- és energiaforgalmában a halak még elhanyagolható kis számban szerepelnek. Andel — István és Vogl He n r i k erdészek szerint (akik itt közel négy évtizedig teljesítettek szolgálatot) a láp utolsó, 1948-ban történt, kiszáradása előtt sok csuka (Esox lucius), ponty (Cyprinus car11
