Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
Az élőhelyek
A Baláta helyi éghajlata egészen sajátságos, aminek magyarázata a homokos talajban, a nagyfokú talajnedvességben és a sűrű növényzet okozta nagyobb párolgásban keresendő. A láp medrében, amely a környező buckáknál valamivel mélyebben fekszik, még nagy nyári melegben is erős az éjszakai lehűlés, aminek következtében erős a ködfejlődés és a harmatlecsapódás. Még tavasz végén is előfordul a láp területén az éjszakai fagy. (1955. V. 31-én éjszaka, derült ég mellett, fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Reggelre dér fedte a növényzetet és a nyirfák csöpögő nedve a talaj felett 1 méter magasságig jégcsapokká fagyott.) A láp hűvös, párás mikroklímája teszi érthetővé az itt szigetszerűen fennmaradt glaciális eredetű fajok előfordulását. Nappal a kopár homokbuckák (mint pl. a Menic-rét) és a kávébarnaszínű lápi víz felszíne erősen felmelegszik. (1956. VI. 28-án, verőfényes napon, déltájban 33,5 C° volt a lápon a levegő hőmérséklete napon, árnyékban 24 C°. A víz hőmérséklete a felszínen 23 C°; kb. 20 cm mélységben, az uszónövények alatt 21 C°.) Az erősen felmelegedő víz teszi lehetővé az itt található, évenként rövid ideig tenyésző, mediterrán, vagy trópusi eredetű növényfajok fennmaradását. A közölt 3. sz. vázlat megértéséhez még tudnunk kell a következőket: A vázlaton 1—4. számmal megjelölt magaslesek kitűnően használhatók a láp szélének megfigyelésére. A Balátán használatos elnevezésük: 2. sz.: Lukas-magasles, 3. sz.: Húszas-magasles, 4. sz.: Kőkuti-magasles. A madármegfigyelő-torony zárt magas építmény, amely az időjárási viszonyoktól meglehetősen függetlenül, folyamatosan hosszabb megfigyelést tesz lehetővé. A „magános fa“ jellel feltűntetett fa a természetvédelmi terület többszázéves tölgyfáját jelzi. Az élőhelyek. Az alábbiakban röviden vázolom a Baláta-tó természetvédelmi területen a láp száraz időszakában fellelhető növényassotiatiokat. (Lásd 3. sz. vázlat.) E növénytársulásokban találják meg a különböző állatok életközösségei a maguk élőhelyét (biotopját), ezért ismeretükre szükségünk van. A láp körüli magasabb buckákat gyertyános—tölgyes (Querceto- Carpinetum transdanubicum) és cseres tölgyes (Querceto-Potentilletum albae) erdők borítják. Ilyen helyeken, különösen a délkeleti részeken, él a genyőte — királyné gyertyája — (Asphodelus albus), (14. kép.) a Baláta körüli erdők egyik legszebb tavaszi dísze. Ezeknek az erdőknek a fái körülbelül 80 éves, többnyire zárt állományt alkotnak, amely dél felé ligetes, cserjés állományba megy át, több tisztással. A tisztásokon sok galagonya (Crataegus monogyna) cserje nyújt kiváló fészkelő helyet apró madarainknak. A vegyes erdők övezetén belül koszorúszerűen veszi körül a lápot az égeres (Cariceto elongatae-Alnaetum). Zárt állományú sötét erdő ez, amelynek talaja mindig nedves, nemcsak a talajvíztől, hanem azért is, mert a sűrű lombkoronán át napot is alig kap. A Balátának egyik különlegessége a csalános égerláp (Cariceto elangatae-Alnetum urticosum 9
