Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

A fajok rendszeres átnézete

A vaddisznónak nappali pihenőt, nyugodt szaporító helyet, fürdőt, ősszel a makk érésekor táplálékot is nyújt a láp.

Az égeresek nyugati részén évek óta használt három állandó dagonyázó helye van a vaddisznónak, amelyet a szarvas (Cervus elaphus hippelaphus) is gyakran, igénybevesz.

Az égeres és a tölgyes igen sok pontján figyelhettük meg jellemző túrásaikat.

1954. telének végén sikerült — sok nehézség után — bejutnom a keleti oldal egy eddig a víz miatt soha meg nem közelíthető pontjára. Rendkívül érdekes helyet, a lápi életet élő vaddisznók háborítatlan tanyáját találtam itt: a száraz gyékényt, amely itt a lápot fedi több helyen, mintegy négy-hat négyzetméternyi területen apróra rágták és fekvésnek alomba túrták. A talaj úgy össze volt taposva, mint a falvak közelében az ú. n. „disznójárás“. Rengeteg ürülék halmozódott fel. A levegőben enyhe disznóól-szag terjengett. A tanyának hosszabb idő óta való használatára mutatott, hogy a főcsapás, a sok állat járásától, arasznyira mélvedt a lápi talajba. A jelenlegi használatot pedig nemcsak a friss hulladék, hanem a gyékényesben köröskörül elcsörtető disznók is bizonyították.

1954. tavaszán a kőkúti rét közelében, egy nyiladékban 5 db, 1955. IV. 6-án a keleti oldal égerlápjában 4 db, arasznyi csíkos vadmalacot figyeltem meg.

Annak jellemzésére, hogy a természetvédelmi terület nyugalma még ezt a rendkívül óvatos és egyébként csak szürkületkor járó állatot is nappal megfigyelhetővé teszi, jegyzem ide a következő két megfigyelésemet: 1956. IV. 8-án a Lukas-magasleshez egy göbe körülbelül 15 méter közel jött és ott előttem, takarás nélkül hosszabb ideig tartózkodott. 1956. V. 10-én körülbelül ugyanitt kis kőhaj ításnyira közelített meg egy rossz széllel mozgó kan. Mindkét megfigyelést a kora délutáni órákban tettem.

Cervus elaphus hippelaphus Erxl. — Közép-európai gímszarvas.

A kaszópusztai (somogyszobi) kiváló szarvasállományban kétféle varietast különböztetnek meg a vadászati szakemberek.

Szamos gímszarvasnak állandó tartózkodó helye a tölgyes és vegyes erdő. Száraz években a láp fűzbozótjai és a nyírláp is állandó tanyájuk. Tavasztól őszig a nádast is minden évben (nedves években is) járják. Annyira hozzászoktak a nedves élőhelyhez, hogy szinte egy „lápi szarvas“ típus alakult itt ki. Ezek az állatok a lápban élik le életük nagyobbik felét.. A nappalt az ősláp adta kitűnő rejtekhelyeken töltik. Csak esti szürkületkor váltanak ki a környező területekre legelni. Kora reggel visszatérnek.

Valószínűleg a lápban is ellenek. 1955. V. 25-én borjával járó tehenet figyeltem meg a láp nyugati felén az égeres belső oldalán. Megkapó őstermészeti képet nyújtott a lemenő nap utolsó sugaraiban a dombtetőn kisborját vezető tehén. (Érdekes, hogy 1957. májusában csaknem ugyanitt láttam egy borjával járó tehenet.)

41