Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
Bevezetés
Bevezetés. „Minden ország kutatógárdájának kötelessége és reá nézve valóban a nemzeti önérzet kérdése, hogy országa természeti viszonyait, a mi esetünkben az állatvilágot, alaposan kikutassa, felderítse, feltárja“ írja Dudich Endre (1941). E gondolat vezetett a Baláta őslápjának félévtizedes tanulmányozásában és értekezésem megírásában. Munkámmal — meggyőződésem szerint — három célt szolgálok: Hazánkban a Nyírség tudományos kincsével, az Európa-szerte híressé vált bátorligeti ősláppal, számos munka foglalkozik. Az ugyancsak jégkorszaki relictumokat őrző, jóval nagyobb területű Balátáról, amelynek flórájáról Boros Ádám azt írja, hogy „hasonlít az erdélyi Rétyi- Nyíréhez és az Alföldön csupán Bátorligetben lehet hasonló vegetációt találni“, csak néhány növénytani értekezés jelent meg, állattani munka egyáltalán nem. Szerény erőmhöz képest, szeretnék zoológiái vonatkozásban e hiány pótlásához hozzájárulni. Másrészt a Baláta gerinces állatainak ismertetésével tulajdonképpen az egész Dél-Dunántúl savanyú homokos, berkes területein jelenleg élő állatfajok fölött tartok seregszemlét. Végül, ami a legfontosabb, a közölt adatok a hazai állatföldrajz gyarapodását, az állattani honismeret teljesebbé tételét mozdítják elő. 1952—1957-ig vizsgáltam rendszeresen a Baláta-tó természetvédelmi terület gerinces állatvilágát. Ez idő alatt összesen 98 napot töltöttem a lápon, nagyrészt ott sátorozva. Az elégtelen technikai felszerelés fokozta a kutatás nehézségeit, de rákényszerített az ősi pákász életmódra és ezzel nagymértékben közelebb vitt a természethez. Benne éltem az itteni élővilágban és így a láp sokat elárult titkaiból. Talán éppen azért láttam meg sok mindent, mert felszerelésemből hiányzott a madarászpuska, fényképezőgépemről a tele-objektív lencsesor és így mindig arra kellett törekednem, hogy az élő állatot a maga érintetlenségében, a lehető legközelebbről vizsgálhassam. Amivel nem akarom azt állítani, hogy több anyagi támogatással és így jobb felszereléssel nem jutottam volna jobb eredményhez és hogy azt nem értem volna el sokkal hamarább. Tanulmányomban röviden ismertetem az ősláp természeti viszonyait, majd bemutatom gerinces faunáját. A fajok tárgyalásánál természetesen kitérek a környezettani, állattársulástani, és állatföldrajzi vonatkozások ismertetésére is, hiszen egyszerű faunajegyzék összeállításával és rendszertani leírással ma már nem elégedhetünk meg. Munkám természetesen, mint faunisztikai munka, nem lehet teljes. A kutatásnak a téli hónapokra való kiterjesztése, jobb gyűjtőfelszerelés, újabb gyűjtéstechnikai fogások újabb fajokkal fogják bővíteni a láp gerinces faunajegyzékét. Munkám sikeres befejezését nagyban elősegítette, hogy az Országos Természettudományi Múzeum anyagát összehasonlításul felhasználhattam, 3
