Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
ható, hogy a járás feje sem volt teljesen tisztában a mezőgazdasági cselédekre vonatkozó jogszabályokkal. Forintos Károly, a varászlói Zichy-uradalom főintézője augusztus 19-én kelt levelében- Nemesvid,217 Somogysimonyi,218 Nemesdéd,219 Varászló220 községek vonatkozásában — ugyancsak az uradalmi cselédek „hálátlanságát” panaszolta a főispánnak: „A községekhez tartozó gazdaságok a bevonultak családtagjairól gondoskodnak. Sajnos, ez utóbbi nagylelkűség megnyilvánulása mellett az izgatok a bevonult gazdasági cselédek családtagjait felheccelték oly értelemben, hogy a családtagoknak kimért konvención felül az asszonyok még külön napszámbért is követeltek. Az erélyes és gondos felvilágosítás után, ezen követelés az utóbbi napokban csökkent.”221 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület - a magyar nagy- és középbirtokos réteg gazdasági és érdekvédelmi szervezete - augusztus 17-én állásfoglalásra kérte fel a főispánt, mint igazgatóválasztmányi tagot, a munkaadó gazdák és a hadbavonult cselédek családjainak viszonyáról. ,A cselédkérdéssel kapcsolatban, pedig igen sok fontos részletkérdés merül fel, amelyre nézve felette kívánatos, hogy a gazdatársadalom lehetőleg egyöntetű álláspontot foglaljon el, mert egyébként bizonytalanság és elégedetlenség kaphat lábra s illetve olyan kívánságok támasztathatnak az egyes gazdálkodókkal szemben, amelyeket csak saját anyagi romlása kockáztatásával teljesíthet, s amire semmiféle méltányossági szempontokból nem kötelezhető.” Az egyesület kérte Makfalvay Gézát, hogy saját és környezete tapasztalataira támaszkodva közölje, véleménye szerint milyen mértékben gondoskodjanak a munkaadók a bevonult cselédek hozzátartozóiról, mit követelhetnek meg az otthon maradottaktól, s mit tegyenek a megnyomorodott és elesett cselédek családjaival.222 A főispán augusztus 31-én válaszolt, s saját cselédjeivel szemben követett eljárását tárta az egyesület vezetősége elé. Makfalvay Géza kiskorpádi223 birtokáról bevonult cselédei hozzátartozóinak a teljes járandóságot kiszolgáltatta. A főispán a hősi halált halt, illetve a harctéren megnyomorodott cselédek esetében is ezt az eljárást követte. Az „eltartásért cserébe aránylag csekély munkaszolgáltatást ” követelt meg a hozzátartozóktól, például a takarmánynövények betakarítását, forgatását, szárítását és zsákvarrást. A főispán saját bevallása szerint, megfenyegette a cselédcsaládokat, hogy amennyiben nem dolgoznak kiskorpádi gazdaságában, nem adja ki a konvenciójukat. A hiányzó munkaerőt napszámosokkal pótolta. A főispán előrevetítette, hogy a szerződési év végén — 1915. április 24-én — elbocsátja a cselédcsaládokat, megélhetésükről véleménye szerint a továbbiakban az államnak kell gondoskodni. A vármegye birtokosai, tapasztalatai szerint hasonló eljárást követnek és jövőbeni szándékaik is hasonlatosak. Makfalvay Géza beszámolt az alispánnal közösen kiadott „cselédrendeletéről”, melynek lényege, hogy a hadbavonult cseléd hozzátartozói illetményeik fejében kötelesek a gazdaságban „képességüknek és erejüknek megfelelő munkát végezni”. A főispán hivatali úton intézkedett intézhetett a szabási körjegyzőhöz. Tallián báró a korszakban szokatlan, a Nagyatádi járás fó'szolgabírájának hivatalát megkerülő eljárást tette szóvá levelében. 217 Nemesvid: 1914-ben kisközség, körjegyzőségi székhely a Marcali járásban. 218 Somogysimonyi: 1914-ben kisközség a Marcali járásban. 219 Nemesdéd: 1914-ben kisközség, körjegyzőségi székhely a Marcali járásban. 220 Varászló: 1914-ben kisközség a Marcali járásban. 221 MNL SML Főispáni általános 448/40/1914. sz. 222 MNL SML Főispáni általános 448/40/1914. sz. 223 Kiskorpád: 1914-ben kisközség a Kaposvári járásban. 52
