Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
végén 22 északkelet-magyarországi család menekült a vármegye területére, akik itt élő rokonaiknál húzták meg magukat (például dr. Stecz László kaposvári rendőrfőkapitány famíliája Szatmárnémetiből). Az alispán kihangsúlyozta, a menekültek nem Galíciából és Bukovinából érkeztek: „valamennyien magyarországi illetőségűek, teljesen megbízható egyének, önfenntartásukról maguk képesek gondoskodni és így itt tartózkodásuk kifogás alá nem esik.”141 Közegészségügy A vármegye közegészségügyi szervezete is megszenvedte a háborút: a Somogybán praktizáló közel hetven doktor közül tizenöten vonultak be. Pótlásukra Kacskovics Lajos alispán szakvizsga előtt álló orvosokat kért a Budapesti Tudományegyetem orvosi karától. A kar dékánja két orvosdoktort bocsátott a vármegye rendelkezésére, akik helyettes körorvosként Balatonlellén és Nagybajomban142 nyertek alkalmazást.143 Az ország egyes részein „a nagy ember- és állattömegeknek aránylag kis térre való összevonása”kedvezett a fertőzőbetegségek terjedésének. A belügyminiszter már 1914. július 30-án felszólította a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy vármegyéjük, illetve városuk népességének egészségi állapotát fokozott figyelemmel kísérjék, s amennyiben hányással, hasmenéssel járó megbetegedés üti fel a fejét, a hatóság azonnal vessen gátat terjedésének. Sándor János felszólította az alispánokat és a polgármestereket, hogy a törvényhatóságuk területén működő kórházakban különálló fertőzőrészlegeket alakítsanak ki, szervezzenek önkéntes betegápolói tanfolyamokat, hatósági területük gyógyszerészeit pedig kötelezzék nagyobb mennyiségű fertőtlenítőszer és kötszer raktározására. A belügyminiszter arra is felszólította a közigazgatási hatóságokat, hogy a katonai egészségügyi szervekkel mindenben működjenek együtt.144 A belügyminiszter rendeletét Somogy vármegye alispánja augusztus 4-én közölte az alsóbb fokú hatóságokkal, valamint a hatósági orvosokkal, köz- és magánkórházakkal, gyógyszerészekkel. A rendelethez Kacskovics Lajos utasításokat fűzött, s megnevezte a miniszter által diszkréten elhallgatott kórt is: „A lakosság egészségének figyelemmel kísérése és a fertőző betegségek pontos bejelentése úgy, mint eddig is, szigorúan eszközlen- dő. A hányás és hasmenéssel járó betegségek és halálozásoknál, a községi, kör, városi és járásorvosok közbejöttével gondosan keresendő és megállapítandó, vajon az illető kolerás vagy kolerára gyanús-e? Tudni illik hol és hogyan kapta a betegséget, kikkel érintkezett, hol és merre járt és az így gyanúsnak talált betegek és halálozások jelentendők be, ha kell táviratilag is, nehogy egyszerű gyomor bélhurutok, nyári hasmenésben szenvedők bejelentése által a lakosság felesleges izgalmaknak tétessék ki, a hatóságok pedig ok nélkül zaklattassanak. ”145 A kaposvári és a szigetvári közkórházban zajló gyakorlatot követendő, az alispán felkérte a marcali közkórház és kéthelyi uradalmi magánkórház vezetését, valamint a járásorvosokat, hogy a Vöröskereszt helyi fiókjaival együttműködve, szervezzenek önkéntes ápolónői tanfolyamokat. A hatósági orvosokat utasította, hogy a harctérről hazatérő 141 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1915. február 11. 90. p. 142 Nagybajom: 1914-ben nagyközség a Kaposvári járásban. 143 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. november 19. 858. p. 144 MNL SML Fó'ispáni általános 458/19/1914. sz. 144233/VH-d./1914. BM. sz. 145 MNL SML Fó'ispáni általános 458/19/1914. sz. 41
