Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
katonáit arra buzdította, hogy ne harcoljanak a cári haderő ellen. A magyar miniszter- elnök „az ilyen proklamációk terjesztésének s a nyilvánosság előtt való szellőztetésének” megakadályozására utasította a főispánokat. Mivel a „hűtlenségre felhívó” röplapokat a keleti front területén szórták szét az orosz haderő léghajói és repülőgépei, a felforgató kiadványok terjedése-terjesztése Eszakkelet-Magyarországra korlátozódott. Somogy vármegye — legalábbis főispánja novemberi jelentése szerint — mentes volt e felforgató röpiratoktól.128 A kormányzat a hátország „megfelelő tájékoztatását” prioritásként kezelte. Az általános mozgósítás kihirdetése napján a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője felkérte a törvényhatóságok vezetőit, figyelmeztessék a helyi hírlapok szerkesztőit, hogy a hadiesemények közzétételekor csak a sajtóosztálytól kapott közleményeket használhatják fel. Mivel az utasítást „egyes vidéki lapok” nem tartották be, augusztus 18-án távirati úton maga a miniszterelnök szólította fel cselekvésre a főispáni kart. Gróf Tisza István ismételten felhívta a figyelmet, hogy a hadviseléssel kapcsolatos híreket (hadműveletek, ellenséges csapatok kártételei, katonai vasúti szállítások, veszteségek) és a közönség körében nyugtalanságot vagy izgalmat keltő hátországbeli információkat (járványok, infláció, pénzintézeti összeomlások) csak a miniszterelnökségi sajtóosztály, a Magyar Távirati Iroda és a Budapesti Tudósító közleményeiből vehetnek át a hírlapok. A kormányfő határozott fellépést követelt, s a szabályozás ellen vétő lapok működésének felfüggesztésére utasította a főispánokat.129 Makfalvay Géza a miniszterelnöki felszólítást azonnal közölte a vármegye területén megjelenő hírlapok szerkesztőségeivel.130 Augusztus 25-én a miniszterelnökségi sajtóosztály - a forrás megjelölésével — engedélyezte a vidéki lapoknak a budapesti újságokban már megjelent hírek közlését. A sajtóosztály vezetője, Drasche-Lázár Alfréd külön felhívta a vidéki szerkesztőségek figyelmét arra is, hogy a harctérről visszatért katonák beszámolóit csak a helyszínek és a katonai alakulatok beazonosíthatatlansága esetén közölhetik.131 Megjegyzendő, hogy a miniszteri tanácsos intenciót a (vármegyei) sajtó nem igazán tartotta be. A hadviseléssel összefüggő híreket tehát hivatalosan a vármegyei sajtó (a vidéki sajtó) szeptembertől a fővárosi lapok, illetve a főispáni hivatalok útján szerezhette be. A miniszterelnöki utasításoknak megfelelően, a sajtóosztály „A közönség tájékoztatása céljából közlöm” kezdetű táviratait a főispáni hivatal juttatta el a szerkesztőségekhez. Somogy vármegye főispánja október 31-én kelt levelében - tapasztalataira hivatkozva - a magyar kormányfőtől a hivatalos tájékoztató táviratok gyakoribbá tételét kérte: „Amint tapasztaltam, a hírlapokbani háborús híreket a publikum kétkedve fogadja és tapasztalom azt is, hogy oly híreket melyek Kegyelmes Uram az én utamon közöl, bizalommal és megnyugvással fogad a közönség. Részemről nagyon üdvösnek és kívánatosnak tartanám, ha Kegyelmes Uram a háborúnkkal kapcsolatos híreket többször közölné az én utamon, ami mint már említettem a közönséget nagyon megnyugtathat.”132 Október 1-én a belügyminiszter felhívta a főispánok figyelmét, hogy a galíciai menekültek között megbújva, orosz ügynökök is beszivárogtak az országba. A miniszter 128 MNL SML Főispáni bizalmas 36/1914. sz. 8397/I./1914. ME. sz. 129 MNL SML Főispáni bizalmas 36/1914. sz. 130 A főispán az alábbi 10 újság szerkesztőségének küldte el utasításait: Somogy, Somogyi Hírlap, Somogyvármegye, Somogyi Kisgazda, Nagyatád, Délsomogy, Csurgó és Vidéke, Szigetvár és Vidéke, Tahi Újság, Felsősomogy. 131 MNL SML Főispáni bizalmas 36/1914. sz. 132 Uo. 39
