Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
vármegyében 243 csendőr teljesített szolgálatot. A törvényhatóság területe a VI. számú székesfehérvári csendőrkerület 5. számú kaposvári szárnyparancsnoksága alá tartozott. A szárnyparancsnokság alatt szervezetileg 3 szakasz helyezkedett el. A kaposvári szakasz 90 csendőre a Kaposvári, Igali és Tahi108 járás területét, a marcali szakasz 84 csendőre a Marcali, Lengyeltóti109 és Csurgói járás területét, a szigetvári szakasz 69 csendőre pedig a Szigetvári, Barcsi110 és Nagyatádi járás területét felügyelte.111 A kivételes hatalom bevezetése után, a vármegye területén állomásozó csendőrök döntő többségét „határszéli szolgálatra rendelés miatt” elvezényelték. A honvédelmi miniszter „ott, ahol leginkább szükségesnek mutatkozott” népfelkelőkkel kívánta pótolni a csendőröket. Azonban a hadi helyzet alakulása az osztrák—magyar haderő harmadik vonalát képező népfelkelőket is a frontra szólította. Felértékelődött tehát a helyi rendvédelmi közegek szerepe. A belügyminiszter augusztus 20-án bizonytalan időre felmentette a katonai szolgálat alól a még be nem vonult községi rendészeti alkalmazottakat (községi rendőröket, mezőőröket, éjjeliőröket). A miniszter a katonai behívások folytán leapadt rendőrlegénység kiegészítése, a helyi közrend megóvása, valamint egészségügyi rendészeti feladatok ellátása érdekében, polgári őrségek szervezését is engedélyezte. Somogy vármegye alispánja is elismerte, hogy „a helyi rendészeteknél” a létszámhiány „sok helyütt érezhető” volt.112 Azonban a háború első hónapjaiban mindössze a vármegye 4 nagyobb településén — Kaposváron, Szigetváron, Csurgón és Marcaliban — alakult polgárőrség.113 A megalakulásokat jelentősen gátolta, hogy az állampolgári várakozásokkal ellentétben, mind a belügyminiszter, mind az alispán kijelentette, a polgárőrök kizárólag ingyen, a szabadidejük rovására járőrözhetnek. A polgárőri szolgálat vállalásával kacérkodók egy része ugyanis az elvezényelt csendőrök és községi rendőrök zsoldjára/fizetésére is igényt tartott. így végül a nagy nehezen felálló polgári őrségek járőrszolgálata a járásszékhelyek idősebb, prominens férfiúinak társasági sétájává szelídült. Teljesen más történt a kisebb településeken. A mozgósítás — az életerős, fiatal férfiak távozása — után a falvak népét a főszolgabírók őrszolgálatra utasították. A községek határát leginkább fiatal fiúk és idősebb férfiak őrizték. Mindezek ellenére - ha hihetünk az alispáni évnegyedes jelentésnek — az első háborús hónapok közbiztonsági szempontból nyugodtan teltek, Somogy vármegye területén „nagyobb jelentőségű közrendellenes cselekmény nem fordult elő, sőt az egyes büntetendő cselekmények, vétségek is megkevesbedtek ”.114 Természetesen a hadiállapot miatt a lakosság biztonságérzetét a bűncselekményeken túl, egyéb más tényezők is befolyásolták. A magyar kormány az általános mozgósítás miatt, az eredendően a dél-magyarországi és erdélyi — jelentős számú szerb és román népesség által is lakott - törvényhatóságok területére hatályos, fegyvertartást korlátozó rendeletét augusztus elsején az ország egész területére kiterjesztette. A rendelet értelmében, a magánkézben lévő fegyverek és (ipari) robbanóanyagok átadandók voltak az elsőfokú rendőrhatóságoknak (Somogy vármegyében a járási főszolgabírói hivataloknak és a kaposvári rendőrkapitányságnak). A kormányrendelet azonban megengedte a főispánoknak, hogy a fegyverek beszolgáltatásának határnapját önállóan határozzák meg, illetve belátásuk szerint „minden tekintetben 108 Tab: 1914-ben kisközség, körjegyzőségi és járási székhely Somogy vármegyében. 109 Lengyeltóti: 1914-ben kisközség, körjegyzőségi és járási székhely Somogy vármegyében. 110 Barcs: 1914-ben nagyközség, körjegyzőségi és járási székhely Somogy vármegyében. 111 A Magyar Királyi Csendőrség zsebkönyve 1914. Budapest, 1914, Franklin Társulat, 130-132. p. 112 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. november 19. 858. p. 113 Polgárőrségek a megyében. Somogyi Hírlap, 1914. december 10. 2. p. 114 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. november 19. 859. p. 36
