Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
sültek ápolására, gyógykezelésére, ellátására — „belátása szerint” — igénybe vehessen.78 A polgári hatóságok óvintézkedéseinek hála, Somogy lakosságára 1914-ben (még) nem terjedt át a betegség.79 A Monarchia haderejének hátországi mozgatása vasúton történt. Az illetékes katonai hatóságok a vasútvonalak nagyobb csomópontjain — Somogy vármegye területén Kaposváron és Gyékényesen80 — úgynevezett „rendes katonai élelmezési állomásokat” létesítettek.81 A frontra induló, illetve a frontról érkező' katonák ezeken az állomásokon vételezték fel tartós ellátmányukat. A hadvezetőség a fegyelem fenntartása, illetve a közegészségügyi kockázatok mérséklése érdekében igyekezett a vonaton utazó katonák és a vasútvonalak mentén élő civilek közötti érintkezést minimálisra csökkenteni. A katonai szállítások következtében beálló forgalmi torlódások és zavarok miatt, a sebesülteket és betegeket szállító vonatok rendszerint nem érték el a tervezett időben az élelmezési állomásokat. Az étkezés hiánya természetesen sokat rontott a sebesültek és betegek állapotán, ezért a kormányfő — a főispánok útján — a nagyobb vasútállomással rendelkező községek elöljáróságait utasította, hogy a vesztegelni kényszerülő sebesült és betegszállító vonatok utasait kenyérrel és friss ivóvízzel lássák el. Tisza október 11-i levelében nem hallgatta el, hogy „az ország némely részein” kolera és vérhas járvány van, ezért a közigazgatási hatóságok figyelmét felhívta az általános közegészségügyi szabályok betartására. A kormányfő külön hangsúlyozta, hogy a község apraja-nagyja ne, csak „néhány kiválasztott önkéntes egyén” érintkezzen az „esetlegesen fertőző” katonákkal.82 Somogy vármegye főispánja a Vöröskereszt önkénteseit vonta be a kormányfő akciójába. Makfalvay Géza november 8-án — mint a Vöröskereszt kaposvári fiókegyletének elnöke — értekezletre hívta Kornis József kaposvári állomásfőnököt és Krbek Ferenc 44. gyalogezredbeli ezredest, akikkel megállapodott arról, hogy a Vöröskereszt Somogyszobon83 és Kaposváron a várakozó vonatok sebesült és beteg katonáit ellátó úgynevezett üdítő (üdülő) állomást állít fel. A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége azonban - az illetékes katonai vonalparancsnokság javaslatára — decemberben Somogy vármegye területén Balatonboglárt84 jelölte ki üdítő állomásnak. Megjegyzendő, hogy a bogiáriak, a Vöröskereszt önkéntesei és a vasutasok a község vasútállomásán — hivatalos keretek nélkül — rendszeresen kenyérrel, friss gyümölccsel és vízzel kedveskedtek az áthaladó szerelvényeken utazó sebesülteknek.85 Egyébként a belügyminiszter már augusztus 23-án rendeletben volt kénytelen megtiltani, hogy a vasútállomásokon a nagyközönség — „friss és tiszta ivóvíz, vagy más alkoholmentes frissítők”helyett - szeszes italokkal ajándékozza meg a katonákat.86 Sőt, szeptember 4-én Sándor János a Vöröskereszt kérésére, „a sebesültek gyümölcsökkel való meg- vendégelését” is megtiltotta.87 78 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. november 12. 805—806. p. 79 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1915. február 11. 91. p. 80 Gyékényes: 1914-ben nagyközség a Csurgói járásban. 81 Somogy vármegye határainak közvetlen közelében, Dombóváron és Nagykanizsán is működött katonai élelmezési állomás. 82 MNL SML Főispáni bizalmas 59/1914. sz. 7504/I./1914. ME. sz. 83 Somogyszob: 1914-ben kisközség, körjegyzőségi székhely a Nagyatádi járásban. 84 Balatonboglár: 1914-ben kisközség, körjegyzőségi székhely a Lengyeltóti járásban. 85 MNL SML Főispáni bizalmas 59/1914. sz. 86 MNL SML Főispáni általános 493/40/1914. sz. 6281/eln./1914. BM. sz. 87 MNL SML Főispáni általános 526/40/1914. sz. 6586/eln./1914. BM. sz. 32
