Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
Bayer Mátyás Tolna vármegyei, kisdorogi55 illetőségű, az 1892-ben született Farkas József pedig Somogy vármegyei, almamelléki56 illetőségű volt.57 A magyar állampolgársággal rendelkező katonák elhalálozásáról a közös hadügyminisztérium hivatalos jelentésben értesítette a magyar Belügyminisztériumot, amely az illetékes anyakönyvi hivatalokhoz továbbította az adatokat. A hősi halottak családja a meglehetősen lassú államigazgatási út mellett, leggyakrabban a veszteséglistákból és a katonatársak leveleiből értesült a tragikus hírről. A háború előrehaladtával szokásjogként rögzült, hogy az altiszti és legénységi állomány körében történt halálozásokat a századparancsnoknak levél útján kellett közölnie a hozzátartozókkal. Katona-egészségügyi intézkedések A veszteséglistákon szereplő sebesült és beteg katonák utáni tudakozódás legfőbb szerveként, július 30-án megkezdte működését az Osztrák Vöröskereszt bécsi és a Magyar Vöröskereszt58 budapesti értesítő irodája (bécsi iroda közös osztrák-magyar központi értesítő irodaként is funkcionált). A szervezet munkáját elősegítendő, a magyar belügyminiszter kötelezte az „összes közigazgatási hatóságot, hivatalt és intézetet”, hogy az értesítő irodák adatszolgáltatási kéréseire gyorsan és közvetlenül adjanak választ.59 A harctereken megsebesült és megbetegedett katonák ellátását a katonai egészségügyi hatóságok mellett, Magyarországon a Magyar Vöröskereszt végezte. Július 30-án a belügyminiszter megkeresést intézett a törvényhatóságok első tisztviselőihez a harctéren megsebesült és megbetegedett katonák ellátásának társadalmi megszervezése tárgyában. A modern hadviselés körülményei között a Magyar Vöröskereszt létszáma és felszereltség már elégtelen volt a harcterek szenvedéseinek eredményes enyhítésére. Sándor János belügyminiszter felhívta az alispánokat, hogy segítsék elő a Vöröskereszt községi fiókegyleteinek alakulását, a társadalmat pedig szólítsák fel adakozásra a Vörös- kereszt eszközeinek gyarapítása, emberbarát tevékenységének támogatása érdekében.60 Augusztus 12-én megjelent a Magyar Vöröskereszt felhívása is. Az egylet a megsebesült, megbetegedett katonák egészségügyi ellátásának jobbá tételéhez pénzadományokat és természetbeni felajánlásokat (,,fehérnemű, dohánynemű, italnemű, üdítő anyagok stb. ”) várt. A Magyar Vöröskereszt szükségkórházakat kívánt nyitni, s e tervéhez „kastélyok, kolostorok, szanatóriumok és más nagyobb terjedelmű épületek” felajánlását kérte. Az egylet felkérte a 42 éven felüli — már nem népfelkelő—orvosokat, hogy vállaljanak önkéntes munkát intézményeiben. A szervezet legfőképp 18 éven felüli asszonyok és leányok jelentkezését várta, akik az önkéntes ápolónői tanfolyam elvégzése után, „a harctértől távol lévő, biztosított fekvésű kórházakban”, díjazás nélkül nyertek alkalmazást.61 A felhívás „megérintette a somogyi szíveket”, a vármegye földbirtokosai és a balatoni nyaralótulajdonosok sorra ajánlották fel kastélyaikat62 illetve villáikat63 a sebesültek 55 Kisdorog: 1914-ben kisközség a Völgységi járásban (Tolna vármegye). 56 Almamellék: 1914-ben kisközség a Szigetvári járásban. 57 Verlustliste Nr. 1. Verlautbart am 12. August 1914. Wien, 1914, К. к. Hof- und Staatsdruckerei, 4-5. p. 58 Hivatalos elnevezése: A Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt Egylete. 59 MNL SML Fó'ispáni általános 451/19/1914. sz. 5256/eln./1914. BM. sz. 60 MNL SML Főispáni általános 451/19/1914. sz. 144234/VII-d./1914. BM. sz. 61 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. augusztus 20. 665-667. p. 62 A sebesültekért. A somogyi birtokosok nagylelkűsége. Somogyi Hírlap, 1914. augusztus 12. 3. p. 63 A balatonmenti villák a vöröskereszt szolgálatában. Balatonboglár akciója. Somogyi Hírlap, 1914. augusztus 14. 3. p. 30
