Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében, 1945-1950
Zárógondolatok A tanulmány csak mozaikszerűen villanthatta fel a második világháború vége és az azt követő néhány év Somogy vármegyei prostitúciós helyzetképét, ami a feltárt források adta lehetőségek következménye. Helytörténeti és szakirodalmi újdonsága, hogy számos olyan prostitúciós esetet ismertet, amely a különféle megszálló haderőkkel kapcsolatos. Ezeknek az ismertté vált eseteknek nagy része kiválóan jellemzi a hatalmi viszonyokat, amelyek a katonailag legyőzött Magyarország egyik törvényhatóságának területén ideiglenesen fennálltak. Emellett árnyalja azt a képet, hogy a szovjet Vörös Hadsereg egyes tagjai milyen szexuális lehetőségeket kaptak, illetve szereztek maguknak. Az írásban zömében titkos kéjelgőkről esett szó, ugyanis a legális prostitúció ezekben az években rendkívül visszaszorult. A magukat prostituálók jelentős részénél nem beszélhetünk kényszerről, sokan közülük csak éltek a történelmi, illetve hadi helyzet adta lehetőséggel, és az adott viszonyokhoz képest ideig-óráig jelentősen jobban élhettek. A szovjet kötelékben harcoló katonákkal „szexuálisan kollaborálok” megítélése csak néhány tanúvallomásból rekonstruálható. Ha a helyi közösség tudta, hogy nem önként vagy esetleg tényleg szerelemből folytatott egy leány vagy nő viszonyt idegen katonával, akkor nem volt jellemző erkölcsi elítélése. Hasonló volt a megítélésük a jogilag titkos kéjelgést életszükségletekért (élelemért, ruháért, tüzelőért stb.) folytatóknak is. A feltárt forrásokban, jellegüknél fogva is, a prostitúciót „nagyüzemben”, önként gyakorlók negatív megítéléséről szintén nem esett szó. A tanulmány azt a köztudott tényt is alátámasztja, hogy 1945—1946 során a szovjet megszállóknak Somogy megyében nemcsak alapvető (élelem stb.), hanem nemi szükségleteit is bőségesen ki kellett elégíteni, bár ezek a jóvátételi egyezményekben nem kaptak helyet. Azt, hogy a szovjet katonáknak szexuális örömöket szolgáltatókat sem az irodalomban, sem a történeti munkákban, sem a közbeszédben különösebben nem bélyegezték meg, talán annak köszönhető, hogy mint „felszabadítóknak”, illetve a Szovjetunióban a második világháború alatt előrenyomuló német és magyar katonaság hasonló tettei miatt, ez „alanyi jogon járt”. Egészen máshogy alakult volna a kitudódott „szexuális kollaborációkat” elkövetők korabeli és későbbi megítélése, ha Magyarország nem került volna évtizedekre Moszkva érdekszférájába.91 91 Lásd a franciaországi példákat, ahol nem egy nőt a második világháború alatti németekkel való nemi kapcsolatuk miatt a felszabadulást követően elítéltek. 265
