Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében, 1945-1950
A KEJELGESUGY ES SZABALYOZASA SOMOGY VÁRMEGYÉBEN, 1945-1950 RÉCSEI BALÁZS Bevezetés Az alábbi tanulmánnyal folytatom, illetve lezárom Somogy vármegye 1867 és 1950 közti vázlatos prostitúciótörténeti fejezeteit.1 A második világháborút követó' néhány évről részben terjedelmi, részben forrásadottságok miatt készült ez a külön írás. Itt már felhasználhattam közvetlen rendőrségi iratokat is, azonban a megyei anyag nem teljes: a Szigetvári és Igali járás rendőrségi iratai nem kerültek önálló fondként a megyei levéltárba, a Kaposvári járásból fennmaradtakban pedig nem volt prostitúciós jellegű érdemleges akta.2 Kaposvár város közigazgatási irataiban sem sikerült legális magán- vagy nyilvános találkahelyekkel kapcsolatos iratokat fellelni, ahogy egyelőre az alispáni és a főispáni, valamint a megyei és kaposvári nemzeti bizottsági iratokban sem. Ezért főleg a helyi sajtóban megjelent írások segítségével lehet részlegesen bemutatni a megyeszékhely 1945—1950 közti kéjelgésügyét. A vizsgált korszakban továbbra is az 1928. május 1-tól hatályos belügyminisztériumi körrendelet alapján lehetett csak legálisan prostitúciós helyet (magán- vagy nyilvános találkahelyet) működtetni.3 A bordélyházakat megszüntette ez a szabályozás, de továbbra is gyakran nevezték a találkahelyeket bordélynak. Az alapvető különbség a kettő között az, hogy a találkahely kizárólag prostitúció céljára szolgált, így olcsóbb volt, míg a bordélyházban a tiltások ellenére zene és ital (néha étel) is lehetett, tehát komplexebb és drágább szolgáltatást tudott nyújtani. A feltárt forrásokból nem került elő német vagy szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatos feljelentés, de ha valakit titkos kéjelgéssel vádoltak, akkor néhány esetben azt vallották, hogy erőszak hatására közösültek a megszálló haderők tagjaival. Ezek az erőszakesetek többségükben nem keverendők össze a Pető Andrea által kutatott és feldolgozott, nők ellen elkövetett nemi erőszakesetekkel, amelyek számát 50—200 000 közöttire becsülik. Ezekről a nemi erőszaktételekről hosszú ideig szinte mindenki hallgatott. Hiányoznak a rájuk vonatkozó dokumentumok is.4 1 Korábbi Somogy megyei vonatkozású publikációk a témában: Rácséi Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus elsó' felében. In: Bősze Sándor (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 30. Kaposvár, 1999, Somogy Megyei Levéltár, 311—342. p.; Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében. In: Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 32. Kaposvár, 2001, Somogy Megyei Levéltár, 177-210. p.; Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945. In: Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 43-44. Kaposvár, 2014, Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára, 183-232. p. Az elmúlt évtizedek alatt számos más vármegye és város prostitúciótörténetével foglalkozó írás látott napvilágot. Ezekre itt terjedelmi okokból nem tudok kitérni. 2 Az 1945-46-os Somogy megyei államrendó'rségi iratok feldolgozása során számos prostitúciós ügyet tárgyaló irat került elő'. Köszönöm Kiss Norbert Péternek, aki a fondok rendezése közben felhívta rá a figyelmemet! 3 Lásd Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919—1945. In: Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 43-44. Kaposvár, 2014, Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára, 194-197., 223-230. p. 4 Pető' Andrea: Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete. Történelmi Szemle, 1999. 1-2. sz. 85-107. p. 245
