Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)

Kádár Tamás: Egy figyelemreméltó Dráva vidéki főúr a 13. század második feléből: Péc nembeli György fia Dénes nádor és országbíró közéleti pályája

az uralkodó egy Zala megyei iktatással bízta meg.60 A sárosi ispán e feladatra való kijelölése merőben szokatlan jelenség lenne, a — csak kivételes esetekben figyelmen kívül hagyott - területi illetékesség alapján elvileg arra a helyi ispánt kellett volna kijelölni, Dénes ugyanakkor többszörös nádorként, illetve leköszönt zalai ispánként, nem utolsó sorban pedig mint a megye egyik nagybirtokosa, érthető' választás lenne.

1283 közepén, kevéssel április 15. után, a gyaníthatóan elhunyt Csák nembeli Máté nádor utódaként harmadik, vagy, István ifjabb király melletti ciklusát is ideszámítva, negyedik alkalommal is átvehette a nádori a méltóságot. IV. László 1283. szeptember 10-én kibocsátott adománylevele alapján vélelmezhető, hogy annak keltekor már legalább több hete töltötte be a hivatalt, lévén a király saját korábbi pátensei mellett hivatkozik Dénes nádor és Gergely somogyi ispán bizonyos bemutatott okmányaira is, amelyekben azok - vélhetően ugyancsak Csapó fia Andrással szemben - hasonlóképp elmarasztalták „hebegő” Henrik fiait.61 Nádori kinevezése dátumához hasonlóan sárosi ispánságának vége is bizonytalan, már ha egyáltalán csakugyan vele azonos a megye élén 1282-1284 között adatolt báró. A kérdéssel kapcsolatos kételyünket alapvetően az

60 НО VI. 260-261. p., RA 3185. sz.; Wertner, 1909. 658. p. Egyébként Dénes 1275-ben, mint a címzésből kitűnik, Szlavónia igazgatásáról való leköszönte után is használta a báni címet (lásd НО IV. 54-55. p.), ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az 1289. aug. utáni időszakból is ismert egy magát bánnak nevező Dénes nevű előkelő (DL 84 201.; vö. Zsoldos, 2011. 23. p.). A sárosi ispán azonosításakor esetleg még Tekes fia László ispán fivére merülhet fel (lásd Engel, 2001. Tekes rokonsága. 1. tábla: Tornai, Ládi).

61 ÁÚO IX. 354-355. (354.) p., RA 3262. sz. Zsoldos A. sejthetően nem számolt az oklevél adatával, és 1283. okt. 14. utánra helyezte Dénes harmadik nádorságát (Zsoldos, 2011. 22. p.). Megjegyezzük: a hivatkozott oklevél alapján (DL 38 663.) valójában a mondott dátum előtti hivatalviselése állapítható meg, ami közvetve megerősíti, hogy már júl.-aug.-ban is viselhette a hivatalt. Dénes nádori titulusa és rokona, Gergely somogyi ispánként való említése - mint azt Szőcs T. is kifejtette okmánytára vonatkozó kommentárjában (ANHO 190-191. p. [215. sz. kivonat magyarázata]) - kétségkívül leginkább arra látszik mutatni, hogy az általuk kiadott oklevelek a mondott évben készültek, és - jóllehet - nemrégiben mi magunk is határozottan e véleményt osztottuk (lásd Kádár, 2016. 38. p.: 60. jegyz.), felmerül néhány olyan kissé zavaró és figyelmen kívül nem hagyható tényező, amely némi kételyt támaszt annak helytállóságát illetően. Egyfelől Gergely somogyi ispánságára nincs pozitív adatunk 1283-ból, de ez csak kisebb probléma, minthogy április 15. után legkevesebb egy bő évig nem ismert, vagy legalábbis vitatható az ispán személye (lásd Zsoldos, 2011. 195. p.). A fő kérdés voltaképpen alighanem az, hogy Dénes nádor és Gergely oklevelei mennyi idővel korábban keltek a király általi említésükhöz képest, néhány hónappal, mint feltételeztük, vagy miként Borsa Iván - a korabeli perjogi szokások és az idézési gyakorlat alapján - felvetette, esetleg évekkel azelőtt. A döntő érv, amely az 1283-ra való datálás mellett, illetve alátámasztására felmerült: Dénes nádori és Gergely somogyi megyésispáni címe (ANHO 190-191. p. [215. sz. regeszta kommentárja]), amik ezen gondolatmenet szerint, elvileg az általuk kiadott diplomában is szerepeltek, azt tehát - valószínűsíthetően - olyan időpontban adták ki, amikoron egyidejűleg viselték fenti hivatalaikat. László király privilégiuma alapján azonban nem eldönthető, hogy az uralkodó a két four okleveléről, avagy azok okleveleiről beszél-e (a szó latin megfelelőjének [litterae] okirat/irat értelemben nyelvtanilag nincs egyes száma), amelyeket természetesen nemkülönben kibocsáthattak együtt, de akár külön-külön, egymástól függetlenül, ez esetben pedig éppenséggel eltérő időpontban, sőt, végtére számottevő, így akár több évnyi különbséggel is. Amennyiben fennebbi hipotézis-koncepciónk megáll, azt folytatva, a következőképpen (is) rekonstruálhatjuk a vizsgált eseményeket. Gergely - nagyobb valószínűség szerint - második somogyi ispánsága idején, 1276-1277 folyamán járt el, és hozott ítéletet Csapó fia András panasza nyomán, az ügy azonban nem zárult le, és a bűnösöket nem vonták felelősségre, így a per magasabb bírói fórumra, Dénes nádor elé került, aki 1277-1278 fordulója körül, vagy 1283-ban szintén elmarasztalta Henrik fiait. Ezek még ekkor is ellenszegültek, és minden lehetséges módon húzták-halasztották, akadályozták az ítélet végrehajtását, míg aztán 1283 szeptemberében, a korábban az ügy kapcsán kelt nádori és somogyi ispáni kiadványok megtekintése után, maga a király tett pontot a sok éves eljárás végére. A rekonstrukció helytállóságát egy tényező azonban erősen megkérdőjelezni látszik: éspedig, hogy az uralkodó 1283. szept.-i oklevelének Gergelyt elméletileg volt vagy akkori ispánnak kellene neveznie. Mint arról már szó esett, elképzelhető ugyanakkor az is, hogy Somogy megye hatóságának élén 1283 közepén ismét a fóur állt, ebben az esetben tehát értelemszerűen indokolatlan lenne hiányolnunk a condam szót, vagy egyéb jelzőt, ami egyébként, ha mégsem ő lett volna a somogyi ispán a kérdéses időpontban, egyszerűen figyelmetlenségből is kimaradhatott az irat szövegéből. Mindazonáltal, az elmondottaknak nincs érdemi jelentősége Dénes 1283. évi nádorságának tekintetében, annál is kevésbé, mert arra egyéb közvetett adatokkal is rendelkezünk (Zsoldos, 2011. 22. p.).

17