Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Récsei Balázs: Az első világháború kaposvári emlékezethelyeinek történetéből
elhaltak teljes névjegyzékét a személyazonosságuk megállapításához szükséges összes adattal együtt, illetve az azonosítás nélkül eltemetett összes halott számára és sírhelyük hollétére vonatkozó minden felvilágosítást megadnak.14 A somogyi alispán 1921 októberében pályázati felhívást tett közzé a helybeli temetőkben lévó', ekkor mintegy 1300 hadisír fejfáinak és felirati pléhtábláinak elkészítésére. Az ajánlatokat „keményfából készült rendes méretű keresztre” és vele azonos számú kb. 25x20 centiméteres, négyszögletes, fekete alapú, fehér feliratú pléhtáblára lehetett megtenni.15 A helyi temetőkbe került világháborús áldozatok kultusza vagy inkább a sírjuknál megjelenített kegyelet nehezen kezdett kialakulni az 1920-as évek elején. 1921-ben a halottak napjával kapcsolatos, az első'világháborús áldozatoknak szóló tiszteletadást a Szigetvári utcai temetőben egy városrész, a Donner egyik egyesülete, a Széchenyi Társaskör „teljesítette”. Tagjai megkoszorúzták az itt eltemetett katonák sírját. A tudósításban pozitív példaként ismertetett esemény kapcsán megjegyezték, hogy kevesen voltak a megemlékezók.16 A következő' lapszámban visszatértek a témára, és ekkor már arról is beszámoltak, hogy a még csekély létszámú helyi cserkészek is kivették a részüket a hősökről való megemlékezésből.17 A tudósítások és egyéb hivatalos dokumentumok általában nem térnek ki arra, hogy az ellenséges haderőhöz tartozottak sírjait gyakorlatilag ugyanúgy kezelték, rendezték a kaposvári temetőkben is, mint a magyar vagy szövetséges áldozatok nyugvóhelyét. Az első világháború alatt és a következő években százával temették a magyar, a szövetséges és az ellenséges haderőkhöz tartozó katonákat a Hősök temetőjébe. Babay József lírai írást közölt az Új-Somogy napilap hasábjain, miután 1921 márciusában sétát tett ebben a sírkertben: „Néhol egy-egy márvány, mint valami ragyogó arcú uralkodó emelkedik ki a kis fejfák közül. Elolvasom az elsőt: Kaposváron elhalt orosz hadifoglyok. Kegyelettel emeltették a Kaposvárott lévő orosz hadifoglyok 1914-18. Csodálatos város. Pár lépésnyire a sírkő mellett újabb márvány emelkedik. Felirata: Kovács A. József. Emeltette bánatos neje és leánya. Csodálatos lakosságú város. Nemzetek férnek meg kicsiny, sötét lakhelyeikben. Józsefek, Johannok, Nikolájok... De ők már egy haza fiai s uralkodójuk a mindenek Mindenhatója,”18 (Kovács A. József halotti bejegyzését nem találtam a kaposvári halotti anyakönyvben, talán másutt, illetékességi helyén anyakönyvezték. Sírköve ma is áll.) Az 1920-as évek elején a vesztes háború és a békediktátum következtében demora- lizálódott magyar társadalom politikai és/vagy közigazgatási elitjének kötelessége volt vagy kötelességének tartotta, hogy kegyeleti gesztusokat tegyen a világháború áldozatai, illetve azok családtagjai felé. Elmaradhatatlannak számított a halottak napi temetői tiszteletadás alkalmával beszédek tartása. 1922. november 2-án Tallián Andor alispán és dr. Vétek György polgármester is szónokolt a Hősök temetőjében.19 Emléktábla a zsinagóga falán A Kaposvári Izraelita Szentegylet 1921 júniusában felhívást tett közzé a világháborúban meghalt helyi zsidók nevének bejelentésére. Elhatározták, hogy az egész hitközség 14 1921. évi XXXIII. törvénycikk az [...] 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről. Az 1921. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1922, M. Kir. Belügyminisztérium, 681—691. p. 15 Pályázat hadisírok fejfáinak és felirati pléhtáblák elkészítésére. Új-Somogy, 1921. október 29. 2. p. 16 A Széchenyi Társaskör megkoszorúzta a hó'sök sírjait. Új-Somogy, 1921. november 3. 3. p. 17 Halott hó'sök emlékezete. Új-Somogy, 1921. november 4. 2. p. 18 Babay József: Feltámadunk! Új-Somogy, 1921. március 27. 2. p. 19 Halottak napja a Hó'sök temetőjében. Új-Somogy, 1922. október 26. 3. p. 121
