Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)

Récsei Balázs: Az első világháború kaposvári emlékezethelyeinek történetéből

A katonatemetőkben is név szerinti sírt kaptak az elesettek. Ez egyenló'sítő, de nem individualizáló, és ebben az esetben jelentó's ez a distinkció.6

A nevekkel ellátott emlékművek olyan temetőpótlékok, amelyek segíthetik az egyéni gyászmunkát. Időnkénti felkeresésükkel lehetett részben „letudni” a gyászfeladatokat, és enyhíteni a hiányból adódó feszültséget.7

Köztéri szobor, relief vagy emléktábla a terület vagy épület tulajdonosának az engedélyével létesíthető. Ez a tény alapvetően meghatározza a köz, a közönség elé állítandó alkotást vagy műalkotást. A hatalmon, illetve birtokon belül lévők itt is érvényesíthetik érdekeiket. Anyaguktól függetlenül ezeket az alkotásokat a maradandóság igényével készítik, illetve állítják. A köztéri műalkotásoknak funkcionálisan két alaptípusát különböztetik meg:

1. díszítő szobrok,

2. emlékművek.

Az emlékműveket is két kategóriára osztja a szakirodalom:

2.1. emlékmegőrző alkotások,

2.2. politikai emlékművek.

A politikai témájú emlékművek feladata, hogy olyan politikailag, ideológiailag „hasznosítható” történelmi személyt, eseményt állítsanak a publikum elé, amely az adott rendszer eszményeit, értékrendjét emeli ki, illetve legitimálja, erősíti.8 Az első világháborús monumentumok, táblák emlékmegőrző alkotások, amelyek adott esetben a gyászfunkción kívül politikai jelentést is hordoztak.

Az első világháború idején a magyar kormány, illetve a katonai vezetés az áldozat- készség szobrainak felállítását preferálta. Ezek egyik fő funkciója az adománygyűjtés elősegítése volt. A kegyeleti vonatkozás ekkor még nem számított hangsúlyosnak. Az 1917. évi VIII. te.9 a települések kötelező feladatává tette a világháború helyi áldozatai emlékének méltó megörökítését. Ezeket a kötelezően létesítendő monumentumokat az 1918—19-es forradalmak és a kommün leverése után előbb inkább a községek, majd a kisebb-nagyohb városok is kezdték elkészíttetni.

Néhány tervezett, illetve meg is megvalósult kaposvári emlékezethely történetéből

Kaposvár Rendezett Tanácsú Város Képviselő-testülete 1916. június 8-án tárgyalt és határozott az itteni császári és királyi katonai állomásparancsnokság kéréséről. A helybeli katonai vezetők azzal fordultak a városhoz, hogy a világháború alatt Kaposvárott meghalt katonák sírhelyeinek a városi köztemetőből jelöljenek ki egy részt. Ezzel kapcsolatban a városi tanács azt is javasolta, hogy a megyeszékhelyen eltemetett katonák emlékére

6 Ua. 318—319. p. A következő műből idézi: Koselleck, Reinhard: War Memorials. Identity Formations of the Survivors. Trans. Todd Presner. In: uő: The Practice of Conceptual History. Timing History. Spacing Concepts. Stanford, 2002, Stanford University Press, 288., 299., 311. p.

7 Ua. 320. p. A következő műből idézi: Daniel J. Sherman: Art, Commerce, and the Production of in Memory in France after World War I. In: John R. Gillis (ed.): Commemorations. The Politics of National Identity. Princeton, 1994, Princeton University Press, 189. p.

8 Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Budapest, 2003, Osiris Kiadó, 17-23. p.

9 1917. évi VIII. törvénycikk a most dúló háborúban a hazáért küzdőhősök emlékének megörökítéséről. 1917. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1917, M. Kir. Belügyminisztérium, 25-26. p.

118