Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogy vármegye politikai közélete az 1914. júliusi válság idején
részének béke hadrendből hadi hadrendbe történő átállítását. (A békeidőben is fegyverben álló csapatok szerb és orosz határra szállítása egyébként ekkor már két hete folyt.) A szerb kormány válaszának és Giesl báró Belgrádból való távozásának hírére Budapest utcáin tízezrek tolongtak. (Mint említettük, a jegyzékre adott „nem kielégítő” szerb válasz nem vonta maga után a hadiállapot beálltát a két állam között.) Az utcákra irányított katonazenekarok által harci tűzbe hozott tömeg végigvonult a belvároson, s a háborút, a királyt és a hadsereget éltette. A forgalmas tereken alkalmi szónokok lelkesítették a tüntetőket, akik lázasan esküdtek bosszút Szerbia ellen. Belgrádba! — tört fel sok ezernyi torokból a kiáltás. A székesfőváros példáját követve, a városokban országszerte „zeneszóval üdvözölték a küszöbön kopogtató háborút”. Július 25-én éjjel a kávéházak, vendéglők Kaposváron is zsúfolásig megteltek. Az összegyűlt közönség feszült izgalommal figyelte a helyi lapokhoz érkező távirati jelentésekből szerkesztett rendkívüli lapszámokat. ,yA Turul kávéházban, amidőn az első lappéldány kézbe került, emlékezetes esemény játszódott le. Négy derék fiatalember, név szerint Poór Aladár dr., Rechnitz Miksa, Gruber Kázmér és Krázsovits János extázisbán felugráltak az asztalokra, a monarkia erélyes lépését, a háborút éljenezték s halált kiáltottak a nyomorult balkáni poloskára, a kecskepásztorok pofátlan hordájára. Éljen a háború, éljen a király - viharzott fel a kávéház füstös cirádái alatt a jelszó, Babári zenekara abbahagyta lüktető slágernóták zenélését, a cigányok is forró extázisba jöttek, a Rákóczi-indulóra gyújtottak, a Radetzky-marsot játszották. Éljen a háború! -A négy fiatalember kivonult az utcára, háromszínű zászlót szerzett valahonnan s amidőn a kis csapat élére merő hazafiasságból odaállt Babári bandája, megindult a lavina, hogy a tegnapi napot örök időkre emlékezetessé tegye Kaposvár publikumának. Felébredt a nemzeti büszkeség, felébredt a meleg honszeretet s a gaz poloskanép perfid makacssága, nevetséges ficánkolása testvérekké tette Kaposvár ifjait. Végigvonultak a Radetzky-induló pattogó ritmusa mellett a Fő utcán, a kis csoport nőttön nőtt, mint a bércek lavinája tavasz ébredtével. A lelkes csapat a háborút éljenezte, a királyt, a hadsereget s a háromszínű lobogó alatt esküdt örök hűséget hazájának. A Széchenyi-téren49 megállt a most már százakra szaporodott tömeg. Poór Aladár dr. szót emelt s midőn recitálta a Talpra magyar refrénjét, tombolva zúgta utána a tömeg: Esküszünk! Majd Hajnal Hugó dr. szólott. Szavai menydörgően csaptak le a hepciáskodó szomszédra, akik ellen már megdördültek az ágyuk minden vonalon. Szégyenkeztünk eddig! - mondta. Aláfricskázták az orrunkat, most elkövetkezett a leszámolás perce. Itt e helyen, ahol most beszélek, tavaly népgyűlés volt, amelyen elkárhoztattuk a vaskezű Tisza István grófot. És most látjuk, hogy elhamarkodtuk a lépést, mert Tisza István gróf a legnagyobb magyar, az ő vaskeze bele mert nyúlni a folyton szemtelenkedő hangyabolyba, az ő vaskeze megvédte becsületünket, államiságunkat! Éljen gróf Tisza István! Tombolt a publikum, katonák csatlakoztak a menethez s az élén a verbunkost járták. A tömeg a Szántó-, Honvéd- és a Baross-utcai laktanyákhoz vonult s éltette a hadsereget, a magyar katonákat. Éjjel három óráig tartott a lelkes tüntetés. Ekkor adták tudtul, hogy a hadügyminisztérium elrendelte a részleges mozgósítást. Éljen a háború! — volt rá a válasz - éljen a hadsereg, éljen a király!”50 Néhány mélyreható társadalomtörténeti elemzésből ma már tudható, hogy a háborús lelkesedés csak a magyar elitrétegek, a magyar középosztály és a városi lakosság „lelkét járta át”. A nemzetiségek zöme ellenségesen, a parasztság pedig rezignáltan, „a fejük felett hozott döntésbe belenyugodva” várta a háborút.51 49 Ma a Berzsenyi utca eleje. 50 A tüntető Kaposvár. Somogyi Hírlap, 1914. július 26. Harmadik rendkívüli kiadás. 2. p. 51 Romsics Ignác (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Bp., 2010, Kossuth Kiadó - Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 119-122. p. 97
