Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kaposvári Kossuth Lajos-szobor történetéből
A spontán, természetes történelmi emlékezet az urbanizálódó világban már nem működik. Ezért „...a politikai emlékművek nem emlékezet és történelem metszéspontján keletkeznek, hanem a rekonstruált múlt és a politikai érdek metszéspontján”.17 Ünnepnapok, évfordulók alkalmával a mozgósított tömeg nem megy el az emlékmű mellett, mint az év többi napján teszi. A politikusok és az általuk a szoborhoz összpontosított emberek jelenlétükkel, szónoklataikkal, virágaikkal, koszorúikkal mintegy „feltöltik” ideológiai, aktualizáló vonatkozásokkal a műalkotást. A politikai emlékműveknél nem emlékezésről, hanem inkább emlékeztetésról van szó.18 „Az emlékmű évfordulós, ünnepi hatása tehát nemhogy ellentmond a hétköznapi, látszólag észrevétlen hatásnak, hanem az évente ismétlődő tudatosítással, a lecke újra és újra felmondásával kiegészíti, erősíti azt. ”19 Ha eltűnik az emlékmű eszmei alapja, azaz időről időre nem telítődik a hatalom vagy a társadalom ünnepi érintkezésével, úgy propagandisztikus hatása idővel megszűnik és így már nem „élő” politikai emlékmű. Rendszerváltoztatásokat követően ez egy pillanat műve is lehet.20 Esetünkben ez a Kossuth-szobornál nem érvényesült, mivel a 20. század bármely hazai kormányzata valamilyen értelemben történelmi példaképét látta benne. A megszálló - német, majd orosz — hatalmaknak pedig szerencsére nem állt sem ténylegesen, sem ideológiai értelemben útjában. A forrásadottságok A kaposvári Kossuth Lajos-szobor keletkezéstörténetére vonatkozó elsődleges írott források csak rendkívül gyér számban állnak rendelkezésre. Ez köszönhető a Kaposvár városnál és Somogy Vármegye Alispáni Hivatalában történt iratselejtezéseknek, valamint annak, hogy bár mind Kopits János szobrászművésznek, mind dr. Fekete Gyula ügyvédnek van saját fondja a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárában, de - egy forrás kivételével — a Kossuth-szoborra vonatkozó sajnos nem akad köztük. Az iratselejtezést követően az alispáni hivatal közigazgatási irataiban legalább az iratborítót meghagyták, így valószínű, hogy egyéb helyre sem kerültek ezek a források. Az sem állapítható meg bizonyosan, hogy a szoborbizottságnál keletkeztek-e iratok, de tény: egyelőre nyomuk sincs. Alapvetően ez az oka az írásban használt viszonylag sok másodlagos forrás — a sajtótermékekben közöltek - felhasználásának. A témáról más-más szemszögből és céllal már közöltek írásokat.21 Jelen tanulmány forrásbázisa jóval szélesebb. A hely Kaposvár központja — az 1712. évi újratelepülését követően — a kelet-nyugati és észak-déli utak, illetve utcák találkozásában kialakult tér volt, amely a Kossuth-szobor idehelyezéséig a Széchenyi tér nevet viselte. A közterület Széchenyi térre való elnevezésének pontos időpontja egyelőre nem ismert. Valószínűleg az 1860-as években, gróf Széchenyi István halála (1860) után nevezték el az addig Fő tér, Templom tér, Piac tér népies elnevezésekkel is illetett közterületet „hivatalosan”. A város 1862-es telekkönyvi térképe szerint már Széchenyi tér volt a megnevezése. (A városban első Kossuth Lajos tér, amely az 1980-as években épült vasúti felüljáró miatt, már nem tér, a Berzsenyi utca nyugati végén volt.)22 A város központját a 17 Potó, 25. p. 18 Potó, 28. p. 19 Uo. 20 Potó, 28-29. p. 21 Szabó Szilvia: A kaposvári Kossuth-szobor. Somogyi Honismeret, 1990. 1. sz. 11-14. p. és Gáspár Ferenc: Az elsó' szoborvita Kaposváron. Somogyi Honismeret, 2009. 2. sz. 15-34. p. Utóbbi írás politikai és művészettörténeti aspektusai számos újdonságra hívják fel a figyelmet. 22 A tér korábban Kaposvár védó'szentjének, Nepomuki Szent Jánosnak a nevét viselte, majd - gabonakereskedési funkciójára utalva - a Búza tér elnevezést használták. Nem véletlenül írtam Berzsenyi utcát és nem Berzsenyi Dániel 63
