Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)

Csóti Csaba: Tömpe István, Somogy vármegye alispánja (1946-1948)

szűklátókörű politikát folytat az újjáépítés kérdésében,’94 A szociáldemokraták elleni fellépése aztán Vidovics és vele a kisgazda „jobboldal” kiszorítása után azonnal fontossá vált a számára. 1947. március 25-én erről így fogalmazott: .Ahogy mi erősödünk, úgy távolodnak el tőlünk az SZDP-k [sic!], nem hajlandók velünk összeülni, de nem is támadnak. Ez az állapot nekünk jó. (Boór polgármester agitációja során kijelentette: miénk lesz a hatalom, aki nem lép be a szocdem pártba, annak rossz lesz.) A szocdem agitáció után a mi elvtársaink házról házra utánuk mentek és a mi pártunkba léptették be [az agitáltakat].”95 Látható tehát, hogy Tömpe felfogása arról, hogy nyíltan nem szabad „fenyegetni” a potenciálisan megnyerhető' személyeket, központi eleme lehetett politizálásának, hiszen a szociáldemokrata polgármester kijelentésébe kapaszkodva, ugyanazt a taktikai gondolkodást követte, mint amikor — nyilvánosan - a kisgazda főispánnal szemben önmagát mutatta fel „pártok feletti” személyiségként.

A szociáldemokratákkal szembeni fellépésének minden jel szerint nagyon erős ideológiai megalapozása is volt. A közte és a Somogyi Világosságban név nélkül publikáló, „fiatal szocialista” közötti vita erre jól rávilágít. Tömpe - a lenini elvek alapján - a kommunizmust, mint a szocializmuson túli fejlődési fokot határozta meg, és a szociáldemokraták számára ennek a történeti szükségszerűségnek a belátását ajánlotta, vagyis úgy tekintett a szociáldemokraták szocializmus-elképzelésére, mint egy közbülső állomásra a kommunizmushoz vezető úton. E véleményét még „megspékelte” a dialektikus gondolkodás jegyében azzal, hogy most a „nemzeti összefogás” az elsődleges és ezt a szociáldemokraták nem látják be.96 Kioktató hangnemű, elméletinek szánt, de nem túl eredeti gondolatokat tartalmazó cikkét arra „válaszolva” fogalmazta meg, hogy a Somogyi Világosságban az jelent meg, hogy Svédország 1950-re a „szocialista mintaállam” rangjára fog emelkedni. Tömpe kivételesen erős ellenfélre akadt, bárki is volt a válasz szerzője. Az SZDP nevében válaszoló indulatos szerző ugyanis nem ment bele a dialektikáról és a fejlődési fokozatokról szóló fejtegetésekbe, hanem az MKP „gyenge pontjára”, a „demokráciadeficitre” helyezte a hangsúlyt. „A szocializmus kizárólag csak a szociális demokráciában lehet tökéletes és megfelelő a gondolkodó ember számára. Ez a lényeg. ... [A szociáldemokrácia] minden cselekvését a demokrácia, az elemi emberjog, a humánus gondolkodás jellemzi, lévén erkölcsiséget hirdető világszervezet. Még politikai céljainak elérésénél is szem előtt tartja az erkölcsöt, nem ront neki fékezhetetlen dinamikával a gyakorlati kérdéseknek. ’97 Az idézet második felében nem nehéz felismerni Tömpe személyes karakterét, aki — mint láttuk — igencsak „fékezhetetlen dinamikával” vetette bele magát a megyei politikai életbe. A vita egyrészt megmutatta, hogy Tömpével szemben, miközben a gyakorlati kérdések kapcsán erős egyénisége és gyakorlatias szemlélete miatt nem találtak fogást rajta, igenis komoly fenntartások voltak, még a hozzá legközelebb álló szövetségesek között is. Másrészt ez a „pengeváltás” megmutatta Tömpe politikusi képességének határait is. A taktikázásban, hatalmi technikában és gyakorlati megoldásokban eredményes kommunista alispán meggyőzó'déses kommunistasága — eszmei szempontból — nem nagyon haladhatta meg a párt által kiadott ideológiai tájékoztatók színvonalát.

Az 1947. évi választások „lebonyolításával” lényegében lezárult Tömpe István alispáni munkássága is. Az MKP Somogy megyei közigazgatási referense, a Tömpével szorosan együtt94 Tömpe István alispán: A Somogy vármegyei MKP „Kaposvár jövője ankétjához”. Somogyvármegye, 1946. július 10.2. p.

95 PIL 274. f. 15. állag. 81. ő. e. 143. p.

96 Mit akar a Szociáldemokrata Párt? Somogyvármegye, 1947. június 14. 3. p.

97 Mit akar a Szociáldemokrata Párt? Válasz Tömpe Istvánnak. Somogyi Világosság, 1947. június 16. 3. p. Nehéz nem észrevenni, hogy a szociáldemokrata szerző itt a Lukács György által 1918-ban a bolsevizmussal kapcsolatban megfogalmazott dilemmáját, mint erkölcsi dilemmát olvassa Tömpe fejére. Vö. „a bolsevizmus azon metafizikai föltevésen alapul, hogy a rosszból jó származhatik, hogy lehetséges, mint Razumihin mondja a Bűn és Bűnhődésben: az igazsághoz keresztülhazudni magunkat. E sorok írója nem képes ezt a hitet osztani, és ezért feloldhatatlan erkölcsi dilemmát lát a bolsevik állásfoglalás gyökerében, míg a demokrácia - hite szerint - csak emberfeletti lemondást és önfeláldozást követel azoktól, akik tudatosan és becsületesen végig akarják csinálni. De ez, ha talán emberfeletti erőt igényel is, nem lényegében megoldhatatlan kérdés, mint a bolsevizmus erkölcsi problémája.”Lukács György: A bolsevizmus, mint erkölcsi probléma. In Lukács György: Tanulmányok. Válogatta és a bevezetőt írta: Bretter György. I. Filozófiai tanulmányok. Bukarest, 1973, 53. p.

252