Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Csóti Csaba: Tömpe István, Somogy vármegye alispánja (1946-1948)
aktuális helyzetről Rajk László főtitkár-helyettesnek, február 10-én. A Tömpe által vázolt „forgatókönyv” azonban változtatás nélkül végrehajtásra került.29 A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az MKP vezetésében tulajdonképpen egyszerre dőlt el az alispáni pozíció megszerzésének kérdése és az „alkalmas személy” kiválasztása, aki szinte azonnal igen aktívan közreműködött az alispáni stallum elnyeréséért folyó küzdelemben. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a somogyi alispáni helyet a kommunisták jóval később „nézték ki” a maguk számára, mint amilyen hamar „kitelt a becsülete” az 1944 előttről „örökölt” alispánnak, Stephaich Pálnak.30 Az alispáni pozíció körüli harcok Somogy megyében már 1945. május 5-én elkezdődtek, amikor — válaszul Vidovics főispánná történő kinevezésére — a Somogy Megyei Nemzeti Bizottságban kommunista nyomásra megvonták a bizalmat Stephaich Pál alispántól. Bár a törvényesség felügyeletével megbízott kisgazda főispán szívós ellenállása sokáig, egészen 1946 márciusáig késleltette a kommunista alispán pozícióba kerülését, igazából a kommunista párt befolyása már a korábbi alispán lemondatásával megnőtt, hiszen az MKP iránt „megértő” Nádasdy István aljegyző, amúgy a Polgári Demokrata Párt tagja, vette át ideiglenesen a megye alispáni feladatait.31 A tényleges „hatalomátvételre” azonban egészen, a már említett 1946. március 10-ig, Tömpe kinevezéséig kellett várni, amihez a végső lökést az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások eredménye adta meg: a kommunisták az átlagosnál is rosszabbul szerepeltek Somogybán, a kisgazdák pedig az átlagosnál is jobban. Az amúgy is harcos természetű Vidoviccsal szemben ekkor már „elengedhetetlenné” vált az MKP számára a politikai „ellensúly” megteremtése. Összességében nem volt nehéz a pozíció megszerzése, hiszen a kialakult pártrendszerben, mint már szóltam róla, a paritásos elv érvényesült, függetlenül a választások eredményétől. Vagyis a kommunisták olyasmit kértek, ami a korabeli politikai gondolkodás kereteiben racionálisnak számított: e szerint, ha a főispánt a koalíciós kormány legerősebb pártja adta, akkor a munkás- és parasztpártok jelöltjének „járhatott” az alispáni pozíció. Ezért az alispáni poszt betöltésének igénylésekor a kisgazdák sem az országos egyeztetések, sem a helyi pártközi egyeztetések során nem a pártparitás elvét támadták, hanem inkább a személyi alkalmasság kontra alkalmatlanság hangoztatásával igyekeztek feltartóztatni a kommunista párt térnyerését a megye fontos közigazgatási pozíciójában. Végső soron nem is eredménytelenül, hiszen alkalmas kommunista jelöltet „helyben”, Somogy megyében annyira nem sikerült találni, hogy a korábbi alispán felmentése után a kommunisták nem álltak elő saját jelölttel, hanem a már említett jegyző, Nádasdy István hivatali ügyekkel történő megbízása megfelelőnek tűnt a számukra.32 A korábbi alispán könnyű célpont volt. Stephaich Pál a Kisgazdapárton belül egyértelműen csak azoknak a támogatását élvezte, akik a klasszikus, kimondottan jómódú polgárság soraiból kerültek a pártba, nemegyszer azért, mert a koalíciós korszak elején nem nyílt mód más, a Kisgazdapárttól jobbra álló pártba való belépésre. Amikor a nemzeti bizottság kisgazda tagja, Anti Ödön33 az alispáni tisztségről szóló vitában megvédte Stephaichot, valóban a kommunistákkal szemben lépett fel. Nagy valószínűséggel azonban a Kisgazdapárt „balszárnya” sem 29 Uo. A „forgatókönyv” helyben történt végrehajtásáról lásd Szántó, 1997. 30 Stephaich Pál (1887-1964), a két világháború közötti Somogy megyei közigazgatás „karrier tisztviselője”. „Hivatali kötelességből” az Egységes Párt, majd a Magyar Elet Párt tagja. A Molványhoz tartozó Görösgalon született, jogi doktorátust szerzett. Előbb helyettes, majd tényleges főszolgabíró, 1928-tól az 1944-es nyilas hatalomátvételig Somogy vármegye alispánja. Keresztes-Fischer Ferenc főispáni kinevezését (1928) követően került az alispáni pozícióba, valószínűleg az új főispán választottjaként. A német megszállás másnapján „betegszabadságra” vonult, 1944 végén a szovjet városparancsnok kérésére újra elfoglalta hivatalát, amelyet 1945. május 5-ig töltött be. Tényleges nyugdíjazására 1946. január 31-én került sor. Budapesten halt meg. 31 Szántó, 1997, 280. p. 32 Uo. 33 Anti Ödön (1898-1977). Felsőmocsoládon született kereskedő, kisgazda politikus, újságíró. 1918-tól a Nagyatádi-féle Kisgazdapárt tagja, 1930-tól a Független Kisgazdapárthoz csatlakozott. 1944-ban deportálták, hazatérése után a helyi izraelita hitközség elnöke, 1945-1949 között aktív politikai tevékenységet fejtett ki. 1950-ben emigrált, évekig élt és publikált emigráns lapokban Dél-Amerikában. Állítólag Chilében bányaüzletbe kezdett. New Yorkban halt meg. Tör239
