Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Csóti Csaba: Tömpe István, Somogy vármegye alispánja (1946-1948)
részt vevő párt vallotta és gyakorolta.11 12 13 Borhi László szerint a parlament „hatalma korlátozott volt, az országot a pártközi értekezleten jóváhagyott rendeletek útján kormányozták”12 amely megállapítást a Somogy megyei tapasztalatok alapján azzal egészíteném ki, hogy ezt a „felállást” 1946 júniusáig lényegében komolyabb fenntartások nélkül fogadták el a helyi politikai közösségek tagjai is. Erre utal, hogy Tömpe alispáni hatalomátvételéig, majd az új alispán eró'teljes közigazgatási aktivitásának megkezdéséig, a Független Kisgazdapárt felügyelete alatt álló Somogyi Hírlap13 nyíltan támogatta az államigazgatásban és a közigazgatásban az arányosítási rendszert a nyílt választás helyett, mivel ezzel a módszerrel, legalábbis elméletileg, a Kisgazdapárt befolyását lehetett volna biztosítani.14 A Kisgazdapárt részéről az elsó', a szabad választást pártoló erőtlen nyilatkozattételre csak 1947. november 8-án került sor. Tehát akkor, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy Tömpe István „sikeresen foglalta el” a közigazgatást az MKP és szövetségesei számára, illetve amikorra a Kisgazdapárt országos szinten is már csak árnyéka volt korábbi önmagának. Politikailag „vert helyzetben” így fogalmaztak: „Az idő halad. Demokráciánknak van már lehetősége arra, hogy gyerekszobás hibáit levesse magáról. Ez is ilyen. Amit követelünk, az a masunk számára is parancs.15 16 De elengedhetetlen más pártok számára is ugyanez az elv és az elvnek gyakorlatban való érvényesülése. A nyilatkozatok, amelyek felelős helyekről elhangzottak, hogy a[z] igazgatási apparátusból száműzik a pártpolitikai megítéléseket, jótékonyan és megnyugtatóan hatottak a közvéleményre. A nyilatkozatok azonban nem elégségesek. Elérkezett az ideje annak, hogy az ígéretek beváltassanak.,>l6 A fentiekben bemutatott szellemiségű és a maga korában — a politizálásról való gondolkodást tekintve - természetesnek tekintett politikai küzdelemnek a kimenetelét torzította el végletesen az a tény, hogy a SZEB szovjet érdekeket szolgáló működése folyamatosan plusz erőforrást és egyre erősebb politikai támogatást biztosított a kommunista párt számára, amit a harc során a kommunisták éppen aktuális ellenfelei — sikertelenül — próbáltak előbb visszaszorítani, később csupán kiegyensúlyozni. Összefoglalva: a kor politikai cselekedeteinek keretét — pártállástól függetlenül — a hatalmi demokrácia, sőt az irányított demokrácia felfogása „keretezte”. így az egyes politikai szereplők cselekedeteit célszerűbbnek tűnik e koordinátákon belül értékelni, mintsem utólagos tudásunk birtokában minden cselekedetüket a demokratikus politikai rendszer védelmének vagy éppen az az elleni támadásnak tekinteni. Jelen tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy az 1956—1988 között országos politikai közszereplőként ismerté vált kommunista Tömpe István17 Somogy megyei alispáni éveit, mint egy lokális hatású politikai személyiség tevékenységének korszakát vegyem szemügyre, 11 A korabeli politikai-közigazgatási rendszer működésének értelmezéséhez lásd Gyarmati György: A parlamentarizmus korlátái és annak következményei az Ideiglenes Nemzetgyűlés tevékenységére. In Feitl István (szerk.): Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti kormány. Bp., 1995, 152—170. p. A Somogy megyei közigazgatási szervezetre a Somogy Megyei Nemzeti Bizottság kiterjeszkedő hatáskörét nagyon pontosan adatolva lásd Leidecker Jenő: A megyei önkormányzat átalakulásának története Somogybán. Levéltári Szemle, 1962. 3-4. sz. 128-133. p. 12 Borhi, 90. p. 13 A Somogyi Hírlap főszerkesztője - bár a lap fejlécén ez nem szerepelt - Vidovics Ferenc főispán volt. MNL SML XIV. 71. Vidovics Ferenc iratai. Vidovics Ferenc 1946. évi újságíró igazolványán a beosztást egyértelműen feltüntették. 14 Vö. Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában. Századok, 1996. 3. sz. 497—570. p. 15 Kiemelés tőlem. (Cs. Cs.) 16 Követelés. Somogyi Hírlap, 1947. november 8. 1. p. 17 Tömpe István 1948 szeptemberétől, Kádár János belügyminiszter döntése alapján, a Belügyminisztérium Közigazgatási Főosztályának vezetője lett. 1949-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, vezető beosztásokban. 1950 szeptemberétől - minisztériumi beosztását megtartva — az Országos Erdészeti Főigazgatóságot vezette. 1956 decemberében a fegyveres erők miniszter-helyettese, tevékeny részese a megtorlásoknak. 1957-1958-ban a belügyminiszter első helyettese, illetve a Honvédelmi Tanács tagja volt. 1962-től a többször nevet váltott rádiót és televíziót felügyelő szervezet vezetői, elnöki tisztét töltötte be. 1988-ban halt meg. Életrajzi adataihoz lásd Vass Henrik (főszerk.): Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Bp., 1976. (Továbbiakban: Munkásmozgalom-történeti Lexikon) MNL SML XXXV. 54. Archívum személyi gyűjtemény. A munkásmozgalom somogyi résztvevőivel kapcsolatos iratok, egyéb dokumentumok, (a továbbiakban: Archívum személyi gyűjtemény) T/16. Tömpe István.; Politikatörténeti Intézet Levéltára (a továbbiakban: PIL). 867. fond: Visszaemlékezések, 2/t-32. ő. e.: Tömpe István visszaemlékezése.; Történelemi 236
