Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
állapotokat teremtett. Tudjuk, hogy az integer Magyarország visszaállításának első feltétele a mai megdöbbentő' erkölcstelenségnek megszüntetése, — népünk erkölcsi életszínvonalának emelése. E cél elérésére törekszik az állam, az egyházak, a társadalom egyesületei révén. Ezek mindent elkövetnek s ugyebár mégis mily lassan, nehezen megy az erkölcsi gyógyulás? Egy ilyen bűntanya pedig minden az erkölcsök megjavítását célzó törekvést, munkát egyenesen meddővé tesz. Még meg nem nyílt a bordélyház, máris négy-öt község 14—20. éves gyermekei veszik körül vasár és ünnepnapokon és a trágárabbnál trágárabb beszédek özöne, mely ilyenkor folyik, mélyen megbotránkoztat minden jó érzésű embert. És mi lesz utóbb? Mennyi duhajkodás, verekedés? Ez csak nem mozdítja elő a közerkölcsösséget!? Minden állam talpköve a tiszta erkölcs, különösen áll ez erre a megcsonkított, megnyomorított Magyar Hazára. A közerkölcsösség tisztasága szinte létkérdés ránk nézve, amelynek feláldozása egyesek üzleti megélhetésének és nyerészkedésének egyenesen bűn a Haza ellen! De mi lesz legdrágább kincseink, gyermekeink erkölcsös nevelésével ily bűntanya testet- lelketölő bacilusos légkörében? Pedig mi szegény munkásemberek gyermekeinknek vagyont nem adhatunk és hagyhatunk, csak erkölcsös nevelést s abból folyó és táplálkozó erkölcsös gondolkodást, jellemet, amely alapját képezi úgy az egyén érvényesülésének, mint az állam biztonságának, erősségének és kulturális haladásának. — A bordélyház engedélyezésével eme legfontosabb törekvésünk mintegy meg van akadályozva! Szerencsétlenek leszünk, ha ez a bűntanya létesül, mert gyermekeink erkölcsi züllése a családi otthon, az iskola és templom minden nevelő munkája dacára is feltartóztathatatlan lesz. Méltóságos Alispán Úr! Gondoljon, kérjük, gyermekeink jövőjére! 2. Azt a vélekedést sem tehetjük magunkévá, hogy bordélyház fennállása mellett a nemi és vérbajok nem grasszálnak annyira, mint annak nem létezése esetében. Ott vannak a városok, ahol annak dacára, hogy több bordélyház áll fenn, a nemi és vérbajok ilyesztő [sic!] mérvben pusztítanak, rombolnak. Nem bordélvházak felállításával, hanem az erkölcsi érzékek kiművelésével. a tiszta erkölcsi élet szeretetének ereiével lehet gátat vetni a nemi baiok terjedésének megakadályozására, illetőleg azok kiküszöbölése elé. 3. Óvást kell emelnünk a véghatározat azon indoka ellen, hogy „az épület a szabályrendeletben előírt magas kerítéssel van ellátva”. - ez kérem Méltóságos Alispán Úr nem felel meg a valóságnak, mert a ház, amely most épült az ősszel, még most is teljesen csupaszul áll. Se kő, se fakerítés nem látható. Teljesen szabadon áll. A megfelelő kerítés hiánya pedig törvényszerű ok lett volna az engedély meg nem adásának. 4. Somogyvármegye 1882. évi 220. számú szabályrendelete kategorice kimondja, hogy bor- délvház-nvitási engedélyt csak gyermektelen egyének kaphatnak. Már pedig a véghatározatban szereplő egyéneknek több fiúk és leányuk van. A szabályrendeletnek e ponti a értelmében tehát a bordélvház-nvitási engedélyt kérelmezőket el kellett volna utasítani, mint olyanokat, akik nem felelnek meg a szabályrendeletben előírt eme lényeges követelménynek. A szabályrendeletnek ezt a szigorú kikötését nem ronthatja le a szülők ama ígérete, hogy gyermekeiket távol tartják, mert a szabályrendelet ilyen kibúvót nem ismer, erről említést nem tesz. Méltóságos Alispán Úr! íme tisztelettel előadtuk felebbezésünk indokait, amelyeknek alapján a közerkölcsösséget és gyermekeink jövőjét szemünk előtt tartva, kérjük Méltóságodtól az elsőfokú véghatározat megsemmisítését. Maradtunk a Méltóságos Alispán Úrnak, - alázatos szolgái: Szabó József Horváth Lajos Tombor Imre Magyar György Haracsi István Gelencsér Ferenc 219
