Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal kellett rendelkeznie. A működési engedélyt a hatóság csak abban az esetben adhatta meg, ha az épület vagy a helyiség, amelyben a kérelmező' az ipart gyakorolni kívánta, a közrendészeti, közerkölcsi és közegészségügyi, valamint közbiztonsági és tűzrendészeti szempontból egyaránt kifogástalan. Ezeket az I. fokú iparhatóság nyitás előtt a helyszínen ellenőrizte. A Balaton-parti vendéglátóhelyeken csak magyar állampolgárokat alkalmazhattak. Ezzel kimondatlanul is csökkentették a nemzetközi prostitúcióban érdekeltek lehetőségeit. Csak olyan megfelelő igazolvánnyal rendelkező munkaerőket fogadhattak fel az üzemeltetők, akik erkölcsi, politikai, közrendészeti és egészségi szempontból kifogás alá nem estek, „és nem undorító külsejűek”. Tehát a nemi betegségben szenvedő titkos vagy bejegyzett kéjnők elvileg nem kaphattak állást egyéb címen sem. A tulajdonosok, bérlők kötelessége volt gondoskodni alkalmazottaik illendő, megfelelő viselkedéséről. Például nem tűrhették meg a kihívó magatartásúakat sem, és külön tiltották „a vendégekkel erkölcstelen üzelmeket” folytatók állásban tartását, illetve felvételét. A prostitúció lehetőségének csökkentésére kategorikusan tilalmazták a női alkalmazottak vendégekkel egy asztalhoz való ülését vagy együtt mulatozását. A vendéget semmilyen módon egyéb vagy extra költekezésre csábítani sem volt szabad.89 A belügyminiszter által 1930 februárjában jóváhagyott rendelet90 hatálya Balatonkilitihez tartozó Balatonújhelytelep, Zamárdi, Kőröshegyhez tartozó Balatonföldvár, Balatonszárszó, Balatonszemes, Balatonőszödhöz tartozó telep, Balatonlelle, Balatonlelléhez tartozó Jankovich-telep, Balatonboglár, Fonyód és telepei: Bélatelep, Sándortelep, stb. Ba- latonmáriafürdő, Balatonberény, Balatonkeresztúr és ezen községekhez tartozó valamennyi telep és az eztán létesülő fürdőtelepekre terjedt ki.91 A somogyi Balaton-parti üdülőhelyek hatósági ellenőrzéséről 1933 májusában is rendelkeztek. Külön fejezetek szóltak a fürdőbiztos hatásköréről, a járási tisztiorvoséról, az üdülőhelyi orvosról, a lakások bérbevételéről, a rendőri intézkedésekről, de direkt kéjelgéssel kapcsolatosak nem olvashatók ki a helyi jogszabályból.92 A pincérnőkről, mint potenciális titkos kéjelgőkről A prostitúció tekintetében — a korszakban mindig gyanúsnak számító — a pincérnők számáról az Erkölcsrendészeti Központi Hatóság többször érdeklődött a helyi hatóságoknál, mivel jelzéseket kaptak, hogy egyes vendéglátóhelyeken szinte rákényszerülnek a prostitúcióra a felírónők és pincérnők, ugyanis fix fizetést nem kapnak, csak a borravalóból és „egyéb szolgáltatásból!’ élnek. A somogyi alispán 1931. novemberi válaszában jelezte, hogy a törvényhatósága területén - Kaposvár kivételével - pincérnőket állandó állásban nem alkalmaznak. „Egyik-másik járási székhelyen”időszakosan dolgoznak pincérnők, akik fix fizetést kapnak, amellyel létfenntartásuk biztosítva van, de az alispán szerint „mégis a legtöbb keresetszerű, titkos kéjelgést folytat”. Az utóbbi megállapítás bizonyításától a jelentéstevő eltekintett. A rendőrség által a kaposvári pincérnőkről szóló jelentést az akta nem tartalmazza. A Marcali járás szolgabírájának 1931. novemberi jelentése nemigen támasztja alá az alispánnak a pincérnők fizetésére vonatkozó megállapítását, mivel az egyik marcali vendéglőben „időközönként felfogadott egy-egy személy mindössze heti 4 pengő fizetséget és élelmezést kapott. A Barcsi járásban egy pincérnő 89 Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága által Kaposváron, 1929. évi május 6-án tartott évnegyedes közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 251/9805/1929. kgy. sz. Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 1929. május 30. 157—158. p. 90 251/9805/1929. kgy. szám. Szabályrendelet a balatonparti községekben, gyógy- és üdülólielyeken gyakorolható szállodai pensió és vendéglői iparokról. Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 1930. március 27. 121-126. p. 91 Somogy vármegye törvényhatósági bizottságnak Kaposvárott, 1930. évi május hó 5-én tartott évnegyedes közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 52/16056/6—1930. sz. A balatonparti községekben, gyógy- és üdülőhelyeken gyakorolható szállodai penzió és vendéglő iparokról alkotott szabályrendelet joghatálya alá eső községek megállapítása. Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 1930. május 22. 192-193. p. 92 21/3345/8-1933. kgy. sz. Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának az 1929. évi XVI. te. 51. §-a alapján készített szabályrendelete a balatonparti üdülőhelyekről (gyógyhelyekről). Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 1933. május 11. 108-121. p. 203
