Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
intézményeknek a feladatai közé tartozott a nemi betegségben szenvedő személy tájékoztatása betegsége fertőző természetéről, gyógyulása előrelátható időtartamáról, és a vele szemben alkalmazható kényszereszközökről és büntető rendelkezésekről. A kankós betegnek, illetőleg vérbajban szenvedőnek az intézet által megállapított szövegű felvilágosító nyomtatványt voltak kötelesek adni, illetőleg tértivevény mellett megküldeni. A korabeli mentalitásnak a jogszabályalkotókra gyakorolt hatását figyelhetjük meg a rendelet azon részében, ahol külön kitérnek a „közismerten ledér életmódot folytatókra”. Őket, valamint azokat, akik a vizsgálati díjat egy alkalommal már nem fizették meg, a hatóság elővezethette vizsgálatra. A rendelet 1941. január 1-jén lépett hatályba.42 Hatásáról, végrehajtásáról Somogy megyében egyelőre nem kerültek elő források. Az 1940 végén megnyílt Kaposvári Nemibeteg-gondozó Intézet illetékességi területe egész Somogy megyére kiterjedt. Valamennyi betegbiztosító intézet és szerv (OTI, MABI, stb.) igényjogosult tagjait és családtagjait gyógykezelésben kellett részesítenie. Napi legalább 2 órát volt köteles nyitva tartani. 1942. évi költségvetését 17 880 pengőre tervezték. A vármegyei döntés indoklásában nem is titkolták, hogy az intézet felállítása az 1940: VI. törvénycikknek köszönhető.43 A bordélyok végnapjai A bordélyrendszer megszüntetése előtti években próbált Marcaliban bordélyházat nyitni két vállalkozó szellemű asszony. A kérelmük benyújtása után megtartott helyszíni szemlén a helyi elöljáróság és a járásorvos megállapította, hogy az intézmény megfelel az érvényben lévő vármegyei kéjelgésügyi szabályrendeletnek. A két telekszomszéd közül csak az egyik volt otthon. Ő 5 kiskorú gyermekére hivatkozva tiltakozott a bordély megnyitása ellen. Az engedélyért folyamodó Kucsera Ernőnének és Horváth Epelei Sándornénak összesen három kiskorú gyermeke volt, ami a jogszabály szerint kizáró ok bordély működtetésére, de írásban ígéretet tettek gyermekeiknek távoli helyen való neveltetésére. Babochay Sándor főszolgabíró a helyszíni szemlét követő második napon, 1924. december 6-án kiadta az engedélyt, amiért szóban már 1923 során folyamodtak. A „legközelebbi szomszédok” mind a 14-en rövidesen fellebbeztek a főszolgabírónál és főleg gyermekeik érdekében kérték az engedély visszavonását. Jogilag pedig azért támadhatták a döntést, mivel a kéjelgésügyi szabályrendelet egyértelműen tiltja kisgyermekeseknek bordélyház üzemeltetését. Az ügy súlyosságára, fontosságára utal az a tény, hogy dr. Rótt Nándor veszprémi püspök 1924 karácsonyának első napján kelt levelében tiltakozott Somogy vármegye alispánjánál, Tallián Andornál a marcali főszolgabíró által kiadott bordélyengedély miatt. Levelében az alispán által is aláhúzott kitétel szerepelt, miszerint „...a bordélyház nem levezetője az erkölcstelenségnek, hanem felkínálkozó alkalom, állandó kísértés”. A bordélyház ellen foglalt állást a helyi társadalom egy része és ennek írásban is nyomaté- kot adtak. A Marcali Katholikus Legényegylet és a Marcali Katholikus Ifjúsági Egyesület közös levélben fejezte ki nemtetszését az alispánnál 1924. december 29-i ülésükön kelt levelükben. Kucsera Ernőné és Horváth Epelei Sándorné december 30-án számukra létkérdésnek nevezve a bordély megnyitását, az azt támadó „legközelebbi szomszédok” létének tényét cáfolva jelezték, hogy a nevezettek közül csak egy szomszéd van, annak is 18 méterre áll a háza. Alispáni nyomásra a járási főszolgabíró mégis visszavonta az engedélyt. 42 888/1940. B. M. sz. rendelet. Az 1940: VI. te. a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről szóló rendelkezéseinek végrehajtása. Belügyi Közlöny, 1940. december 10. 1935—1978 p. 43 MNL SMLIV. 402. a. Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvei. 1942. február 3. 8/10128/2/1942. sz. kgy. határozat. Idézi még: Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 1942. március 5. 51-52. p. 191
