Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Jankovich László, Somogy vármegye főispánja tiszteletére készített fényképalbum 1885-ből. Somogy vármegye tisztikarának adattára
télén maradt. Hivatali pályafutásában 1860. december 20-án következett be gyökeres változás: ekkor a megyegyűlésen közfelkiáltással másodalispánná választották, majd 1865. december 1-jén Jankovich László fó'ispán első alispánná nevezte ki. Az 1867. április 24-i bizottmányi nagygyűlésen a megye bizalma ismét őt ültette az alispáni székbe, ettől kezdve több mint két évtizeden át, 1889-ig látta el ezt a hivatalt. Emellett 1845—1860 között a Belső-somogyi Református Egyházmegye Dunántúli Egyházkerületének világi főjegyzője, valamint a Felsőbaranyai Református Egyházmegye segédgondnoka is volt. 1860-tól 1878-ig a Belső-somogyi Református Egyházmegye segédgondnoki tisztjét töltötte be, 1879-ben pedig a dunántúli egyházkerület részéről konventi tagnak választották. Somogy vármegye 1883. október 23-án Csépán Antal alispánt a közszolgálatban eltöltött ötvenévi szolgálatáért a vármegye tisztikarát fotókon megörökítő díszes albummal ajándékozta meg. (A jelen írásunkban bemutatott Jankovich-albumnak Somogybán ez az egyetlen ismert előzménye. Formailag nagyon hasonló a két díszalbum, sőt számos személy és fényképe is ugyanaz.) 1887-ben a kórházigazgató előterjesztésére a vármegye Csépán Antal alispánnak — mint a kórházi választmány elnökének — elévülhetetlen érdemeit márványtáblán örökítette meg és az emléktáblát 1887. december 29-én leplezték le. Az 1889-es tisztújításkor, 82 éves korában, 54 évi szolgálat után már nem pályázott az alispáni állásra, lemondott hivataláról (pályatársa, Jankovich László főispán 1886-ban tett így). 1890-ben Tallián Béla főispán javaslatára a megye id. Vastagh György festőművésztől megrendelte Csépán Antal arcképét, amelyet a vármegyeházán helyeztek el. Csépán 1903. augusztus 22-én hunyt el, s a jákói temetőben helyezték örök nyugalomra. Az adatok forrásai: 1. MNL SML IV. 255. a. Somogy Vármegye Bizottmányának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1871. december 29. 490. kgy. sz. 2. MNL SML IV. 402. a. Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek 316/1877., 404/1883., 441/1889. kgy. sz. 3. MNL SML XV. 78. Gyászjelentések gyűjteménye. 4. MNL SML XXXIII. 1. Somogy megyei állami anyakönyvek másodpéldányainak gyűjteménye. Szomajomi halotti akv. 49/1903. 5. Magyarország tiszti cím- és névtára 1873-1944. Arcanum Digitális Tudománytár. 6. Csánki Dezső' (fó'szerk.): Somogy vármegye. Bp., [1914], Országos Monográfia Társaság (Magyarország vármegyéi és városai). 228., 527—572. p. 7. f Csépán Antal. Somogy, 1903. augusztus 30. 1. p. 2. Maár Gyula főjegyző Pest, 1837-Kercseliget, 1903. november 15. 1837-ben született Pesten. Édesapja Maár Antal földbirtokos, édesanyja König Mária volt. Tanulmányait a Kegyes Tanítórend pesti főgimnáziumában végezte. Zenei érdeklődése, különösen a zongorázás iránti vonzalma Berlinbe szólította, ahol az ottani egyetem híres tanárától, Marx Adolf Bernáttól zeneszerzést tanult. Édesapja halála után visszatért Magyarországra, egyetemi vizsgáit, tanfolyamait Pesten teljesítette, majd kercseligeti birtokán gazdálkodott. 1865. december 2-án Jankovich László főispán kinevezte a Szigetvári járás szolgabírájának. Az 1867. április 25-én tartott tisztújításkor a Szigetvári járás alszolgabírája lett, majd 1868 és 1871 között a szolgabírói tisztséget töltötte be. 1871 májusában feleségül vette Bogyay Elek nagybajomi földbirtokos Ilona nevű leányát. A házasságból 1872. március 8-án született Gyula (1872—1926) nevű fia. Felesége még ebben az évben, április 3-án elhunyt. Maár Gyula nem nősült újra. Örökre lezárta zongoráját, csak egyszer ült ismét zongora elé, a szegedi árvíz károsultjainak javára rendezett koncerten. Az 1871. december 28-án tartott tisztújításkor a vármegye főjegyzőjének választották, s ezt a hivatalt közel három évtizeden át, 1898-ig viselte. Emellett 1893 májusában, Tallián Gyula alispán főispáni kinevezésekor, a közgyű15
