Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Récséi Balázs: Kaposvár az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás, a köz- és magánépületek kimutatása mellékletének tükrében
egy leégett, öt új építésű, 1 pedig „cs. kir. ruhatár’-ként lett felvéve. Tehát gyakorlatilag lakók nélkül alig állt épület. Mint fentebb is olvasható, a középületeknél a templom, a zsinagóga és a 4 kápolna lakók nélkül szerepel. A római katolikus plébániaiak és az izraelita rabbilakás, amelyek egyébként valószínűleg az egyházközség, illetve a hitközség tulajdonában voltak, nem szerepelnek itt, így talán a magánépületek közt vették fel őket, de egyebet az összeírás alapján nehéz megállapítani. Az életminőségnek azokat a vetületeit, hogy az épületek miből készültek, nem firtatta az ösz- szeírás. Abból a tényből, hogy mindössze egy háznál szerepel a Jeégett” bejegyzés, az is külvárosnak számítható részen (Füredi utca 18.), az a következtetés is levonható, hogy az épületállomány jelentős része tartósabb anyagokból (tégla, cserép) készült. A gyúlékonyabb tetőfedő anyagok (fazsindely, nád stb.) alkalmazásakor - az időjárási körülményektől függően - gyakran házsorok, utcarészek égtek le. Azokból a bejegyzésekből, hogy „új épület” pedig a mezőváros legújabb terjeszkedési irányát érhetjük tetten. Ez pedig a városközponttól északra húzódó Arany(i) utca elején (3 új ház), az azzal közel párhuzamos Füredi utca végén (1 új ház), és a város keleti vége felé eső, észak-déli irányú Anna utca déli végén (1 új ház) jelentett térnyerést. Az adatok alapján hozzávetőlegesen sem mondható meg mekkora alapterületűek voltak az épületek. Az egyetlen, a méretre bizonyosan hatással lévő a szobák száma. Hogy mit vettek szobának, az a magánházaknál talán valószínűbb: minden olyan helyiséget, amely az épületben volt és nem volt külön rovata a tabellában (előszoba,39 konyha, kamra, pince, bolt, raktár). A házszámozások segítségével megállapítások tehetők a város kereskedelmi és vendéglátással kapcsolatos ellátottságára, illetve ennek térbeli elhelyezkedésére.40 A magánépületeknél is - a ház számozása mellett - a „fekvése" rovatban rögzítették, hogy földszintes, illetve hány emeletes, valamint hogy csak lakás céljára szolgál-e a ház. Ha az épületet üzleti célra is használták, akkor ennek profilját fel kellett tüntetni. A magánépületben lakók jogcíménél 1. családtag, 2. cseléd, 3. albérlő41 kategóriákat alkalmaztak. A több mint hatszáz épületből 80 (12,7%) egyben üzleti célokat is betöltött, azaz műhelyként és/ vagy elárusítóhelyként is funkcionált. A .bolt”42 rovatban viszont 110 van feltüntetve. A különbséget az adja, hogy főleg a Korona és a Hosszú utcákban számos épületben több üzlet is működött. Az összes épület közül csak kettőt használtak kizárólag üzleti célokra, tehát a mezővárosban a munkavégzés és a lakás helye még alig kezdett elkülönülni. A mezőváros és vonzáskörzete lakosságának közszükségleti áruigényeit 27 vegyeskereskedés43 és 16 szatócsbolt44 biztosította. (Természetesen az éves és a hetivásárokon felül.) A Fő utca első harmadában, tehát a központhoz közelebb eső részen négy vegyeskereskedés működött, a középső harmadában 2 szatócsbolt, az utca végén pedig még egy állt. A főtér, a város központja, az ekkor Széchenyi tér nevet viselő közterületből északra ágazott ki a Pap utca. Bár 33 házat jegyzett, és a centrumhoz nagyon közel húzódott, ennek ellenére mindössze négy szatócsüzletet tartottak számon benne. Mindez talán annak köszönhető, hogy a megyei fő közlekedési utak nem erre vittek, így kisebb forgalmúnak számított. A városközponttól északra és nyugatra vivő utak irányában húzódott 39 „Előszoba: szoba, mely a főszoba vagy terem előtt van, s bemenetül szolgál. Különösen az előkelő nagyobb uraknál, tiszt vise- löknél, hivatalokban azon szoba, melyben a bemenni akarók várakoznak, míg a beinenetelre engedelmet kapnak, vagy reájok kerül a bemeneti sor.” Czuczor-Fogarasi i. m. 2. kötet. 243. hasáb. 40 Az 1868. évi VI. törvénycikk rendelkezett a kereskedelmi és iparkamarákról. Ennek folyományaként elrendelték az iparosok és kereskedők összeírását. Kaposváron 1869. március 2-án vetette őket jegyzékbe Haidekker Pál városbíró. Tehát a népszámlálás és összeírás előtt tíz hónappal korábban keletkezett összeírás alapján - amely Kaposvárott 216 személyt érintett - név-, foglalkozás, valamint a házösszeírás segítségével házszinten azonosítani lehet ezeket a foglakozási csoportokat, ideértve a vendéglősöket is. Bőveblxm lásd! Récsei Balázs: Somogy kereskedőinek és iparosainak összeírása 1869-ben. In Somogy megye múltjából 36. Szerk. Bősze Sándor. Kaposvár, 2(X)5. 127-131. p. 41 .Albérlő: [...] bérlő, aki az eredeti első bérlőtől vesz haszonbérbe valamit. ...” Czuczor-Fogarasi i. m. 1. kötet. 110. hasáb. 42 „Bolt: terem, szoba melyben a kereskedők, kalmárok áruikat vásárra kiteszik, immnyiben eredetileg és biztosság végett boltos tetejűek. ” Czuczor-Fogarasi i. m. 1. kötet, 719-720. hasábok. 43 „Kereskedőbolt: bolt, amelyben a kereskedő különféle ingó árucikkeit eladás végett lerakja, s azokat maga, vagy biztosai által a venni akaróknak árulja.” Czuczor-Fogarasi i. m. 3. kötet, 570. hasáb. A korabeli szótár nem tartalmaz „vegyeskereskedés” tárgyszót és a „kereskedés” tárgyszónál sincs „vegyeskereskedés” magyarázat. 44 „Szatócs: kis boltos, kurta kalmár, ki holmi vegyes apró árukkal, különösen konyhára, s mindennapi házi szükségekre valókkal kereskedik. ” Czuczor-Fogarasi i. m. 5. kötet, 1087. hasáb. 61
