Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)

Rezümék

ok akadályozta meg abban, hogy az alkotás megszülethessen. Közelgett azonban a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója, melyet a város méltóképpen kívánt megünnepelni. Kaposvár Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1958. július 18-án pályázatot írt ki a Latinca szobor felállítására, melynek felavatására 1962. november 7-én került sor. A munkát számos tényező - pénzügyi szabálytalanságok egész sora - hátráltatta. Ezeknek a folyamatoknak bemutatása jelen tanulmány célja.

SZÁNTÓ LÁSZLÓ: NAGY IMRE KAPOSVÁRI SZOBRA

A szülőváros elsők között örökítette meg a mártírsorsú miniszterelnök emlékét a szülőházának falán, 1989. június 15-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett mártírjainak újratemetése alkalmából felavatott emléktáblán. Nem sokkal később, 1990 nyarán a Történelmi Igazságtétel Bizottsága kezdeményezte, hogy Kaposvár közönsége egészalakos szobor állításával adózzon Nagy Imre történelmi léptékű szerepvállalásának. A dolgozat bemutatja a szoborállítás ellentmondásoktól sem mentes, mintegy hat éves történetét. A rendszerváltó évek kezdeti lelkes hangulatát követő társadalmi-gazdasági gondok és politikai-közéleti küzdelmek miatt nem kapott kellő figyelmet az ügy, így 1994-ig nem történt lényeges előrelépés az elképzelés megvalósítása érdekében. Az 1990-es évek közepén végül összefogtak Kaposvár és Somogy megye közéleti tényezői, így a Nagy Imre-szobor Alapítvány és a szülőváros ennek is köszönhetően sikeres munkát végzett a szoborterv megvalósításáért. A valódi művészi értéket képviselő műalkotás központi fekvésű helyszínen való állításával, a szülőföld méltó és kifejező formában örökítette meg a népből jött és hozzá halálában is hű államférfi emlékét. Az egészalakos szobor 1996. október 23-án tartott avatóünnepségén joggal fogalmaztak úgy, hogy ezzel az aktussal Nagy Imre végleg „hazaérkezett.”