Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)

Válogatás a 2012. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Aradi Gábor: Tolna megyei turisztikai mozaikképek és vendéglátás a Rákosi-korszakból

Az 1953 utáni enyhülés időszakában már más típusú rendezvényekkel is lehetett találkozni. Előtérbe került a népművészet, a magyar történelem. 1954. május 9-én székelynapot tartottak Bony- hádon, melyen egybegyűltek a megye 15 községébe telepített székelység képviselői. A népviseletbe öltözött székelyek hozták magukkal táncaikat, dalaikat, meséiket, népművészeti készítményeiket. A találkozó idejére még felvonulást is terveztek, de ez a rossz idő miatt elmaradt.34 Ugyanebben az évben, szeptemberben Szekszárdon népviseleti és néprajzi kiállítást szerveztek. Bemutatták a megyében a még ma is használatos népviseleteket. Többek között a sióagárdi dúshímzésű mellényeket és ingujjakat. A Kapos menti kevésbé díszített, de drága szövetből és selyemből készült ruhákat, melyhez a pillangó szárnyaihoz hasonló, arról elnevezett fejdíszt viseltek az asszonyok.35

A következő év májusában a Szekszárdi járás ifjúságának kulturális seregszemléjén, a járási kultúrotthonban, mintegy 2000 szereplő mutatta be zenei, versmondó, színészi tudását.36 1956 júliusában a váraljai népművészeti kiállításnak közel 1000 látogatója volt. A szervezésben részt vett az 1954-ben létrehozott Hazafias Népfront megyei szervezete is.37 1955-ben fegyvertörténeti kiállítást rendeztek a szekszárdi múzeumban az érdeklődők számára. A kiállítás anyagát kizárólag Tolna megye területéről gyűjtött tárgyak alkották. A tárlatot Mészáros Gyula múzeumvezető irányításával állították össze.38

1956 júniusában adott hírt a megyei napilap olyan külföldi útról, melyben a politikai cél háttérbe szorult. 21 Tolna megyei lakos húsz napig tanulmányúton volt Bulgáriában. Az utazás célja a bolgár föld és nép megismerése volt. Az ország nagy részét beutazták. „Örömmel állapították meg, hogy Bulgária nem az elmaradt balkáni állam többé, hanem a szocializmus útján egyre erősödő, fejlődő ország. ” A kiránduláson megnézték Szófia nevezetességeit, valamint látogatást tettek a Bolgár-Magyar Kulturális Intézetben, ahol éppen akkor rendeztek kiállítást Derkovits Gyula Dózsa metszeteiből 39

E csoport bemutatásának végére hagytam egy eseményt, mely 1955 szeptemberében a paksi kultúrházban zajlott le. Csárdás-versenyt rendeztek. A szervezők a verseny megszervezésével akarták népszerűsíteni ezt a hagyományos magyar táncot, mert a fiatalság az utóbbi években már csak a „modem” táncokat kedvelte. Annak ellenére, hogy kevés pár jelentkezett, egy olvasói levél a következőképpen indokolta a verseny szükségességét: „Nem csak itt nekünk, ebben a községben, de az ország minden házában kellene rendezni csárdás-versenyeket.” „...minden népnek, nemzetnek, legyen az lengyel, vagy román, van hagyományos tánca [...]« mienk, magyaroké ez a »csárdás«, ezt kell támogatnunk, [...] éberen őrködni felette.”40

Társadalmi turizmus

Ennél a csoportnál a rendezvények célja a társadalmi csoportokon belüfi emberi kapcsolatok kialakítása és ápolása. Az idetartozó események ifjúsági találkozók voltak. A megye több helyén szerveződtek ilyenek.

Nagy Hiányokon 1949 júliusában a SZÍT41 rendezésében a környék ifjúsága, a környező EPOSZ42 szervezetek, valamint a simontomyai bőrgyár SZÍT csoportja töltött el egy napot. A találkozón kultúr- és sportműsor volt.43

34 TN. 1954. máj. 12.4. p.

35 TN. 1954. szept. 23.4. p.

36 TN. 1955. máj. 22.4. p.

37 TN. 1956. júl. 18.1. p.

38 TN. 1955. máj. 15.6. p.

39 TN. 1956. aug. 11.4. p.

40 TN. 1955. szept. 17.4. p.

41 SZÍT: Szakszervezeti Ifjúsági és Tanoncmozgalom. A Szakszervezeti Tanács 1945 februáijában hozta létre ifjúmunkás tömegszervezeteként. 1946 márciusában országos mozgalommá vált. 1948 márciusában a MINSZ (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége) kommunista irányítású ifjúmunkás szervezete lett. 1950 júniusában a DISZ megalakulása után elvesztette önállóságát és beleolvadt az MDP ifjúsági szervezetébe.

42 EPOSZ: Egységes Parasztifjúság Országos Szervezete. 1948 tavaszán hirdették meg megalakulásukat.

43 Dunántúli Napló 1949. júl. 15. 3. p.

198