Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Suba János: A magyar állam határőrizete a XIX.-XX. században (történeti áttekintés)
hogy 1949 végén már a zászlóaljaknál lévő állomány 50%-a déli, 20%-a nyugati és 30%-a az összes többi viszonylatban teljesítette feladatát. így a jugoszláv határ mentén három, nyugaton két lépcsős határőrizeti rendszer alakult ld, ami az adott időszak vezetési, technikai viszonyai közepette meglehetősen jó hatékonysággal működött. 1949 decemberében a határőrség - amely mindig is a kommunista párt befolyása alatt állt - kivált a honvédség kötelékéből és átkerült az Államvédelmi Hatóság alárendeltségébe. A határőrségnek a totális államvédelmi rendszerbe illesztése váratlanul, előkészítés nélkül és rövid idő alatt 1949. utolsó két hetében ment végbe. 1951 végére alakult ki az a határőrizeti szervezet, amely lényegében a szovjet határőrség szervezetének másolata volt. E szerint a határőrség az államvédelmi szervezetbe illeszkedett, országos parancsnokságra (és ennek közvetlenjeire), továbbá határőr-kerületekre, még tovább zászlóaljakra, majd őrsökre és forgalomellenőrző pontokra tagozódott. 1951. február 1-jével a határőrség átvette a volt határrendőrség feladatának, állományának és eszközeinek nagy részét. Az ekkor kialakított szervezeti struktúra ldsebb-nagyobb változtatásokkal lényegében az 1980-as évek végéig fennmaradt. A szervezet további új vonásai voltak a déli és nyugati viszonylatban felállított határ menti felderítő szolgálatok, és a műszaki zárrendszert kiszolgáló műszaki alegységek. A tartalékokat tovább erősítették, a déli és nyugati kerületek már tartalék századokat kaptak, sőt délen még a zászlóaljak tartaléka is század erejű volt. Tekintettel a háborús konfliktus feltételezett veszélyére, a déli kerületek tartalék századaiban, a lövészszakaszok mellé géppuskás és aknavető-szakaszokat is szerveztek. Az őrsök 60, 50, 40, illetve 25 fős szervezetűek voltak. Délen az összes őrs 60 főből állt, de ezeket gyakorta még meg is erősítették. A határőrizet megnövekedett jelentőségét mi sem érzékelteti jobban, mint létszámviszonyainak alakulása. Míg 1945-ben 5000 főre tervezték szervezetét, 1949 végén létszáma 13 000 fő volt, 1950-től a határőrség állománya 17 577 főt számlált, de 1952 végén már a 18 000-et is meghaladta. Ebből 1951 és 1955 között 6400 fő teljesített szolgálatot a déli határon.23 1950-ben létrehozták a határsáv intézményét. A határsávba hat megye 15 járása került, mintegy 310 településsel. Kiterjedése kb. 9000 km2 volt, ez mintegy 290 000 állampolgárt érintett. A határsávban csak erre a célra kiállított igazolvánnyal lehetett tartózkodni. A határvonalon nem hogy átjutni nem lehetett, de meg sem lehetett közelíteni. A határsértést elkövetőkkel, vág)' megkísérlőkkel szemben a határőr járőrt széleskörű fegyverhasználati jog illette meg, mely jogok csak a nyolcvanas évek végére csökkentek a minimálisra. A legveszélyesebbnek ítélt 2446 személyt családjukkal együtt kitelepítették, elkerülendő hogy egy jugoszláv konfliktus esetén, a térség hadműveleti területté válásakor ebből az övezetből katonai információk szűrődhessenek ki, illetve szabotázsakciók történhessenek.24 Ezzel együtt intenzíven zajlott a titkosszolgálatok háboiüja a déli végeken.25 Következő lépésként került sor a Déli védelmi rendszer kiépítésére. Ez a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság határán mintegy 600 km-es szakaszon, 100-160 km mélységben, tábori típusú és állandó védelmi építmények készítését jelentette. Körmendtől Nagylakig készítették el. Kiépítését súllyal a Duna-Tisza közén és a Lenti-Nagykanizsa irányban hajtották végre. A védelmi rendszer részei voltak: az előtér, három védőöv: egy megközelítően jól kiépített fővédőöv, és egy gyengén kiépített második és egy harmadik védőöv. Ezek mélysége 10-25 km közt váltakozott. Ezt egészítette Id a hadműveleti akadálycsomópontok rendszere, amelyet a határtól számított 60 km mélységig tervezték kiépíteni. Az első zónában harckocsi elhárító árkok, harckocsi falak, harckocsi buktatók (kövek, vasbeton barikádok) épültek ki. Az utakat, hidakat előkészítették a robbantásra. Ezt egészítette ki az akadályokat tűzzel fedező alegységek tüzelőállásainak kiépítése. Az erődítési munkák 1955 júniusáig tartottak.26 Ugyanebben az évben kezdődött meg a drótakadályok, 23 Gáspár L. A határőrség szervezeti változásai 1945-1956 között = „A Közbiztonság közös Európai örökségünk” Rendvédelemtörténeti füzetek. 2005/13. 50-55.p. 24 Suba János: A Déli védelmi rendszer. In. „A magyar Maginot” A déli védelmi rendszer 1951-1955. Főszerk. Holló József. Bp., 2008. (a továbbiakban: Suba, 2008) 55-88. p. 25 Jalois J.: Titkos háború a déli államhatár mentén az 50-es évek elején = Közép-európai Közlemények. 2012/1. 42-54.p. 26 Suba, 2008. 55-88. p. 146
