Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban az első világháború alatt. II. rész
ország jogosan támaszt igényt Elzászra és Lotaringiára. A szövetségese előtt levitézlett Monarchiát Németország maga alá gyűrte. Május 12-én a két császár - az elfoglalt belgiumi Spaban, a német főhadiszálláson - megállapodást kötött a két birodalom hosszú lejáratú és szoros politikai szövetségéről, valamint katonai és vámuniójáról. Május 16-án Nagy Ferenc - a háborús viszonyok kezelésére kidolgozott adóügyi salátatörvény tárgyalása kapcsán - felvilágosítást kért Popovics Sándor pénzügyminisztertől a külföldön fióktelepekkel rendelkező magyarországi vállalatok adózási kötelezettségeiről. Egészen pontosan arra volt kíváncsi, hogy amennyiben a külföldi fióktelepet hadikár érte, a veszteség beszámítha- tó-e az anyavállalat mérlegébe. A pénzügyminiszter határozott igennel válaszolt, tehát a külföldi fióktelepeiken hadikárt szenvedő magyarországi vállalatok adózás előtti mérlege csökkenthető volt a hadikár összegével.63 1918-ban mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a Monarchia kimerülését nem lehet feltartóztatni. Nyárra a „szükség” mindenütt vagy bekövetkezett, vagy kézzelfogható közelségbe került. Az osztrák-magyar hadvezetőség az 1918. évi aratás elősegítése végett, az 50. életévüket elért, 10 kataszteri holdnál nagyobb birtokkal rendelkező hadbavonultakat felmentette a katonai szolgálat alól, míg ugyanezen korosztály 10 kataszteri holdnál kisebb birtokkal rendelkező hadfiaiból katonai bérmunkásegységeket állított fel. Szabó István június 5-én kérdést intézett a fenti rendelkezés tárgyában Szurmay Sándor honvédelmi miniszterhez. Véleménye szerint, minden 50. életévét elért önállóan gazdálkodó katonát fel kellett volna menteni a szolgálat alól. Szégyenletesnek nevezte, hogy a bérmunkára kényszentett öreg bakák mindössze 3 koronát fognak keresni naponta, a „mostanság átlagos” 10-16 korona helyett.64 A június közepén indított piavei osztrák-magyar támadás kudarca katalizálta a hátország forrongó munkásságának sztrájkmozgalmait. Június 20-án Budapesten, majd a vidék nagyobb városaiban politikai sztrájk robbant ld, ami 10 napra megbénította az országot. Érdekes módon Novák János június 21-én, a Képviselőházban egyetlen mondatot sem vesztegetett az országon keresztülfutó sztrájkhullámra. A csurgói választókerület képviselője az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásán régi kívánalmainak teljesítését, a gabonafélék hatósági árszabásának eltörlését, illetve az iparcikkek árának maximálását követelte.65 Június 27-én - a választójogról szóló törvényjavaslat vitáján - Szabó István először is az előtte szónokló Baross Gyula szavaira reagált. A munkapárti honatya felszólalásában a földmívelő népesség megnevezésére a „paraszt” szót használta. Szabó nehezményezte képviselőtársa szóhasználatát, mivel a közbeszédben a „paraszt” szó szinonimái a neveletlen, a durva, a goromba, a tisztességtelen és a buta. Kijelentette, Somogy megyében „a volt jobbágyok, a régi parasztok ivadékai újabban legerősebben tiltakoznak a paraszt jelzőnek használata ellen”. A tervezethez hozzászólva elmondta, habár a gazdapárt széleskörű választójogot óhajt, a választók számának szaporítása csak a munkapárti többség akaratából történhet, ezért felkérte a kormányt, egyezzen ld a képviselőházi többséggel. A nők választójogával kapcsolatosan ismét fenntartással élt, mivel a javaslat a kevésbé iskolázott nők tömegeit elrekesztette a szavazati jogtól. Felszólalását régi ideájával zárta, miszerint a választójogi reformot össze kellene kötni a földtulajdon-szerkezet átalakításával. E lépés jelen helyzetben elkerülhetetlen, mert köztudott — mondotta -, hogy „a tulajdonnal bírók nem állnak államfelforgató eszmék zászlaja alá”.66 Július 12-én Szabó István újfent tiltakozott a női választójog kereteinek tervezett szabályozása ellen. „Magyarország falusi népessége nevében”, a „legnagyobb felháborodással” utasította el „az úriasszonyokra szabott” választójogi fejezetet.67 A gazdapárt elnöke július 17-én - ugyancsak a nők adandó választójog apropóján - személyeskedésbe torkolló vitát folytatott Wekerle Sándorral a Képviselőházban. Szóváltásuk közben a kormányfő ugyanis tiltakozott az ellen, hogy Szabó mindig „a falu nevében” nyilatkozott, sőt indulattól fűtve, hazaküldte falujába az egyke ellen szónokolni a 63 KN. XXXIX. kötet. 226-227. p. 64 KN. XXXIX. kötet. 282-285. p. 65 KN. XXXIX. kötet. 510-513. p. 66 KN. XL. kötet. 76-82. p. 67 KN. XL. kötet. 496-498. p. 136
