Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Csóti Csaba: „Hadjárat a kaposvári mozik ellen” – anno 1912
Kaposváron.21 A korabeli viszonyokat ismerve úgy véljük, hogy a városi tanács e döntésében az is szerepet játszott, hogy a kaposvári vezetők azt remélték: a várható siker lecsendesítheti a színház körül kialakult botrányt is, hiszen a pozsonyi társulatot az ország legjobbjának tartották ekkoriban. Erre utal az is, hogy a mozik körüli vitában később a mozikkal szemben fellépők leggyakoribb vádja az volt, hogy „minek épített drága pénzen színházat a város”, ha a mozik „elszívják a közönséget”?22 A fentiek ismeretében talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy Stec kapitány nem a saját feje után ment akkor, amikor a mozik játszási engedélyét igyekezett korlátozni, hanem csupán eleget tett munkaadója, Kaposvár város igényeinek. Az első nyilvános támadást azonban a kaposvári mozik ellen mégsem ő, hanem Polgár Károly intézte.23 A veszteséges évadot záró, hiúságában sértett pozsonyi színi direktor moziellenes vádjait a tavaszi incidens idején még csupán a rendőrkapitány hangoztatta, ősszel azonban már Kovács Sebestény Gyula, a város polgármestere is vállalta a nyilvánosság előtt a mozikkal szembeni ellenérzését. így amikor szeptember első napjaiban Stec kapitány korlátozó rendelkezését az alispán ismét hatályon kívül helyezte, immár maga a polgármester is fellebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez.24 Valószínűleg ekkoriban már Kovács Sebestény Gyula is komolyan hitt abban, hogy a színház csupán azért veszteséges, mert a mozik elszívják a közönséget. Ezen a ponton a kaposvári mozik körüli vita átlépte a város határait és „magasabb szinten”, államtitkári és minisztériumi dolgozószobákban folyt tovább. No és persze kezdetét vette a lobbizás, korabeli kifejezéssel élve „deputációmenesztés” is. A fellebbezéssel egy időben Kaposvár polgármestere felhívta telefonon Bartal Aurélt, a Pozsony megyei főispánt, illetve Brolly Tivadart, pozsonyi polgármestert, a Polgár-féle színtársulat mentorait, hogy együttesen bírják rá a belügyminisztert: bírálja felül a somogyi alispán határozatát. A kétség kívül egyre inkább „tyúkperre” emlékeztető ügy során a kaposvári-pozsonyi lobbi megszerezte Bezerédj Viktor belügyi államtitkár támogatását is.25 Tovább erősítette a mozik korlátozását sürgetők pozícióját, hogy Zichy János kultuszminiszter még az 1912. májusi belügyminisztériumba irányuló fellebbezés idején, kérdést intézett a kaposvári mozik ügyében Festetics Andor, országos színi felügyelőhöz. Festetics pedig, már pusztán hivatalából adódóan is, a városi rendőrkapitány rendelkezéseit pártolta.26 Sőt, finoman célzást tett a miniszternek arra, hogy a színi évad alatt valójában az lenne a helyes, ha a kaposvári mozik egyáltalán nem tartanának nyitva. A gyaníthatóan összehangolt, és mindenképpen lendületes hadjáratnak 1912 őszére meg lett az eredménye. Október 12-én a belügyminiszter felülbírálta az alispáni határozatot és jóváhagyta a mozik játszási jogának korlátozását.27 28 29 Az erős lobbizás persze nem kerülte el a korabeli kaposvári sajtó figyelmét sem, amely pedig teljes mértékben ellenezte a mozik „megregulázását.” ,A város eme hajszáját a mozik ellen mindenki tisztán látja és azt is tudja mindenki, hogy a mozgószínházak ma már több művészetet és kultúrát adnak a közönségnek, mint bármelyik más szórakozóhely. A közönség néhány fillérért pár óra alatt beutazhatja a világot a moziban, láthatja Afrikát, látja a napi világeseményeket, látja a világhírű írók darabjait lejátszva a világ legjobb színészei által, bepillanthat a világvárosok gyári és kereskedelmi életébe. Aki tehát a publikumtól elvonja a mozit, bűnt követ el, mert művészetet és kidtúrát rabol el tole"w - tiltakozott a már sejthető miniszteri döntés ellen szeptember közepén a „Somogyvármegye.” Az egykori újságíró ezzel a cikkével lényegében a szórakozási formák szabad megválasztásának lehetősége mellett állt ki. Ahogyan azt néhány sorral lejjebb meg is fogalmazta: ,Az[t] aztán, hogy az illető szórakozóhely megfelel-e a várakozásoknak és egyáltalán érdemes-e a látogatásra, a publikum fogja eldönteni.”23 Az is igaz persze, hogy a mozik szabadsága mellett kiálló cikkíró igyekezett kicsit rózsaszínűbb képet festeni a filmszínházakról, mint ami a valóság volt. Ha csupán az 1912. évi kaposvári moziműsort vesszük szemügyre, akkor is nyilvánvaló, hogy a fentiekben kifejtett „kulturális 21 Uo. 22 SML ai. 6227/1918. Lásd! a mellékletben is. 23 „A színház és a mozik harca” = Svm. 1912. ápr. 19. 2. p. 24 SML ai. 6227/1918. és Majsza a kaposvári mozik ellen” = Svm. 1912. szept. 19. 2. p. 25 „Hajsza a kaposvári mozik ellen” = Svm. 1912. szept. 19. 2. p. 26 SML ai. 6227/1918. Festetics levelét Id. a mellékletben! 27 Uo. 28 .„Hajsza a kaposvári truyzik ellen ’ = Svm. 1912. szept. 19. 2. p. 29 Uo. 123
