Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Dokumentumok gróf pribéri és vuchini Jankovich László negyedszázados főispáni és félszázados közszolgálati tevékenységének megünnepléséről (Forrásközlés)
Eljöttünk üdvözölni Méltóságodat szivünk egész melegével; eljöttünk egyúttal a polgári érdem cserkoszorujával, hogy kövessük fölkent Királyunk példáját s a valódi érdemnek juttatott grófi korona mellé oda illesszük azt a hervadhatlan koszorút is, melyet polgártársai tisztelete és hálája font Méltóságod halántékire. Amaz ötvenév, melyet Méltóságod a közélet mezején eltöltött, nemzeti átalakulásunk korszaka volt. (...) Méltóságod egyike azon keveseknek, kik nemcsak beszivták magukba, de minden téren érvény esitették is azon magasztos eszméket és elveket, melyekre e század első fele tanította meg az emberiséget. A szabadelviiség és humanismus s az ezek mellett tündöklő igaz hazafiság voltak Méltóságodnál ama talizmán, mely megóvta minden vész s vihar ellen s egyúttal biztosította részére a soha meg nem szűnő általános tiszteletet. Nem üres tüntetési vágy, ami Somogy megye közönségét nuii napon Méltóságod üdvözlésére egybegyüjté; hanem a szabad ország polgárainak ama kötelesség érzete, mely megkívánja, hogy a valódi érdemnek adassék meg az elismerés és tisztelet, hogy lássa a serdülő nemzedék, lássák a jövő emberei, miként a közjóra törekvő önzetlen hazafiságnak még mindig meg van és meg is lesz a maga jutalma: a polgárok szeretete, hálája és tisztelete. Fogadja Méltóságod szeretetünk, hálánk és tiszteletünk eme kifejezését szokott jó indulatával és tartson meg bennünket ama biztos remémjünkben, hogy a legmagasabb kitüntetés sem fog válaszfalat alkotni Méltóságod és e niegye közönsége között, hanem továbbra is megmarad, ami eddig volt, megyénk szeretett kormányosa. (...) Éljen grófJankovich László, a szeretett főispán! Zajos, ismét megújuló éljenzés, melynek csillapultával, midőn a főispán beszédét megakarta kezdeni, mintha varázsütés érintette volna azon hosszú drótszálat, mely pókhálóként végig úszott a főutczán, egyszerre kigyultak a villanylámpák, nappali világosság lett s a néptömeg frenetikus tapsban tört ki. S a főispán beszélt, közben is zajosan éljenezték, a beszéd végeztével pedig szűnni nem akart az ovátio. Németh Ifstván] polgármestert, mint a rendezőség lelkét, tervezőjét, végrehajtóját e tömeg több ponton zajosan éljenezte. Bankett Fáklyásmenet után 8 V2 órakor a „Korona” fogadó termébe gyűlt a közönség bankettre, melyet Somogy megye közönsége rendezett a szeretett főispán tiszteletére. Az emeleti nagyterem egészen megtelt; 300 teríték volt s midőn a rendezők Makfalvay [Géza], dr. Szigety [János], ifjú Csorba Ede és Roboz [István] a termet figyelemmel átnézték, a fényes közönség helyet foglalt az asztaloknál. Az első felköszöntést a somogyi ügyvédi kar egyik kitűnősége Makfalvay Géza ügyvéd mondotta ezen szellemes, a közönséget megragadó s lekötő felköszöntést a fényes társaság hosszantartó ovátiókkal fogadta. Uraim! Elégett a fáklyák örömtüze, elhangzott a mai ünnepélyek sok ékes szónoklata, s mi ismét összejöttünk, mintha varázslat fűzne hozzád; köréd sereglettünk, mint gyermekek a családfő körül, mint harczosok a vezér körül. (...) tisztelünk, mert már maga a betöltött polgári kötelesség tiszteletet parancsol; te pedig ennél többet, igen sokkal többet tevéi. Mert noha elődeid jóvoltából s az ég kedvező kegyelméből semmit tevésben s élvezetekben tölthetted volna napjaidat, mint fájdalom mások sokan teszik - te mégis elhagyva az ifjúság léha örömeit, nem vágyódva az őszkor nyugalmára, zsenge ifjúságodtól kezdve napjainkig a közszolgálat tövises pályáján töltéd életedet mert ama nemes tudat lelkesített, hogy a nagy vagyon, a fényes név sok kötelességgel s nem arra valók, hogy azok segélyével fenékig üríthessük az élvek serlegét; hanem azért adattak, hogy a velük megáldottak az élet nyomasztó gondjaitól menten egész életüket a haza felvirágoztatására, a nemzet boldogitására fordíthassák. De tiszteletünknél még nagyobb szeretetünk! 119
