Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)

Domokosné Szalai Zsuzsanna: Dokumentumok gróf pribéri és vuchini Jankovich László negyedszázados főispáni és félszázados közszolgálati tevékenységének megünnepléséről (Forrásközlés)

Elfogadtam; inert mindig, de különösen az akkorihoz hasonló helyzetben, felette előnyös, ha a kormány és a közönség bizalma ugyanazon egyénben találkozik, és mert tudtam - bocsánat, nem tudtam, ilyent nem lehet tudni - hanem éreztem, hogy Somogy megyének reám is, tekintve a helyzetet és viszonyokat, tekintve a múltomat és társadalmi állásomat - épen én reám volt szüksége. Végre elfogadtam; mert a reám bízott munka nehéznek, esetleg veszélyesnek mutatkozott. Ezt már nem éreztem; hanem tudtam, hogy az általam követendő, úgy a kezembe adott zászlónak diadala kétes, hogy áldozatait követelheti ez is úgy, mint minden nagyobbszerii mozgalom és küzdés. Tudtam, hogy jobbról, de balról is feneketlen örvény környezi azon keskeny, rögös és sikamlós ösvényt, melyen minden vezérszerepre vállalkozónak végig kell haladnia, mig a budapesti dunaparton fekvő eskü térre ér. Bízva szent ügyünk igazságába, bátorítva, lelkesítve, támogatva kivétel nélkül minden somogyi honpolgár által, segélyezve a tisztikarnak, minden dicséreten felül álló buzgósága és hűsége által, - mi tagadás, szédülve itt-ott, de bukva nem, végighaladtam az ösvényen és a hetedik év derekán azon kimondhatatlan örömben és dicsőségben részesültem, hogy a legfényesebb megyei küldöttségek egyikének élén, letehettem Somogy megyének legalázatosabb jobbágyi hódolatát a már koronázott Urunk - Királyunk ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb trónjának zsámolyára. Befejezettnek láttam missiómat, megjöttnek véltem az időt, hogy afőispáni széket más, fényesebb tehetségnek átengedjem. De már meg voltak szőve azon leírhatatlan, láthatatlan fonalak, melyek körülhálózva az emberi szíveket, azokat egymáshoz fűzik; gyengék gyakran, hogy majdnem a légvonal elrepeszti, majd a keményített vasaczélnál szívósabbak ott, hol őszinteség és kölcsönös becsülés szülte bizalom képzik azon talajt, melyben gyökereik megfogamzanak. És visszariadtam a lemondástól; mert éreztem, hogy az elválás nem csupán nekem, de a mélyen tisztelt somogyi közönség tetemes részének is keserű leendne. Meglehet szerénységgel fogok vádoltatni és azon gáncscsal érintetni, mikép mertem, ilyeit gyanítani, sőt kimondaniP Én korlátlan őszinteségre köteleztem magamat, mellőzve tehát minden szónoki piperét és cziczomát, okát adom, miért mertem? Azért, mert megszerettük egymást. Hét évig szolgált Jákob Rebeka kezéért, huszonötig én, hogy egyszer életemben nyilvánosan elmondhassam. Maradtam tehát és nem mint a provisorium31 teremtménye és mintegy maradványa, hanem mint az alkotmányos magyar királyi ministerium által javaslatba hozott, legkegyelmesebben kinevezett főispán, folytattam a napi munkát. Es egyik gyűlés követte a másikat; az új év felváltotta a régit és íme a mai napra virradtunk! Hazánk egyik meghalt jelese, Csengery remek beszédeinek egyikében a közbizalmat egy nagy értékű drága kőhöz hasonlitá, mely oly fényesre van kicsiszolva, hogy a legcsekélyebb karczolás észlelhető rajta, homályt vetve fényére. A mai nap bizonyítja, hogy a reám bízott ereklye tiszta fényében ragyog, a kaján irigység sem fedezhet fel homályt okozó karczolást. Ennyit a múltúnkról tekintetes törvényhatósági bizottság. ­Felvetem a kérdést: szereztem-e érdemet vagy nem? A válasz tartalma többnyire attól függ, mi álláspontra helyezkedik a válaszolni hivatott vagy akaró? Bizonyos szempontból teljesítettem polgári kötelességet; mint a megye hantjához kötöttnek a béke és rend fentartása szinte saját érdekemben is volt, ha nem éltem vissza a bizalommal, nem követtem el bűnt, ez mind nem számíthat érdemkép. Részemről nem foglalom el az álláspontot. Férfi öntudatom tökéletes érzetében kimondom: igen, én tettem a megyének szolgálatot és volt idő, midőn szerencsém volt lényeges szolgálatot 31 Schmerling állam miniszter nevéhez fűződő kormányzati rendszer 1861. november 5-1865. július 27. között. Új kormányzati rendet vezettek be az 1861. augusztus 22-én feloszlatott országgyűlés után a belpolitikai válság megoldására. Felfüggesztették a Helytartótanács testületi hatáskörét, feloszlatták a törvényhatóságokat és katonai bíráskodást vezettek be. 111

Next

/
Thumbnails
Contents