Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Dokumentumok gróf pribéri és vuchini Jankovich László negyedszázados főispáni és félszázados közszolgálati tevékenységének megünnepléséről (Forrásközlés)
századig nemcsak fentartja, de gyarapítja is, ez oly boldogító érzést szül, melyet élvezni igen, de ecsetelni, leírni nem lehet! [...] Több jóakaró barátom javaslatba hozta arczképemnek beszerzését. Nem osztottam a nézetet, mert uraim, vannak kitüntetések, melyek a halottakat illetik, nem az élőket. Meghajoltam, mint mindig, a törvényhatósági bizottság akarata előtt. [...] Fogadja tehát a tekintetes törvényhatósági bizottság egyetlen egy szóban foglalt hála nyilatkozatomat, de ennek forrása tiszta magyar szó, ez az egyetlen egy szó: Köszönöm!! [...] Legyen szabad röviden felemlíteni azokat, kiknek első sorban köszönhetem, hogy azzá lettem, a mi vagyok. Tisztelt főjegyzőnk ékes beszédében két nevet említett; nem azért ismétlem Széchényi István gróf és Deák Ferencz nevét, hogy az elfelejtetéstől megóvjam, élni fog emlékük, mig Árpád vére lüktet egy emberi lény ereiben; hanem felemlítem, hogy ma, hátra levő éltem bizonyosan legszebb napjaiban, ország és világ előtt bevalljam: miszerint akkor mindig helyesen tettem, midőn bölcs oktatásaikat követtem, magasztos szelleműket felfogva, ennek megfelelőleg cselekedtem. Felemlítem Verőcze megye 48 előtti karait és rendéit, [...] Es felemlítem munkatársaimat, e megye tisztikarát, melynek hű és buzgó segélykezése nélkül nem nyerhettem volna el éltem legbecsesebb jutalmát, Somogy megyének megelégedését, első sorban köztük tisztelve szeretett alispánunkat, [Csépán Antal] kinek félszázados ünnepét most két éve ültük. Igen is uraim! mi ketten kiegészítettük egymást, közös munkának legyen közös a jutalma, a mai nap dicsőségét testvérileg osztom meg leghívebb munkatársammal, mert igy hozza a méltányosság és igazság. [...] egy kéréssel járulok a tekintetes törvényhatósági bizottsághoz: mél- tóztassanak elrendelni, hogy a mai jegyzőkönyvnek kivonata nekem kiadattassék. Minden rendezett családi levéltárban, minden családtagra vonatkozó okmányok külön csomóban őriztetnek. Nevemet viselő csomóban keresztlevél, oskola bizonyítványok után első helyen foglalt megyei jegyzőkönyvi kivonat. Kelt oetjober], 20-án múlt 50 éve! Legyen az utolsó a mai jegyzőkönyv kivonata; szebb zárkövet nem nyerhet az én csomóm!! [...] Mindenható isten, éltesd a magyar királyt és boldogítsd Somogy megyét!’’25 (5. sz. dokumentum). Az ünnepségről a Somogy26 c. hetilap 1885. november 3-i számában részletesen beszámolt az eseményekről (6. sz. dokumentum). A többoldalas tudósításban többek között a következő megjegyzést olvashatjuk az „Újdonságok” rovatban: „Az ünnepélyességek leírása annyira igénybe vette lapunkat, hogy rendes rovataink kimaradtak” 21 Az ünnepi szám bevezető méltató sorait Roboz István lapszerkesztő jegyzi: „A mely nemzedék nagyjaiban az erények és erkölcsöket megtiszteli, méltatni tudja a haza szolgálatában kimagasló érdemeket, - önmagát emelte fel s a legszebb emlékeket hagyja a jövőnek. Azok a nevek, melyek évtizedeken át őrt álltak a legnehezebb napokban; melyek egy-egy megyét sugároztak be tetteik s gondviseléstől küldött hivatásukkal; kik egyformán szerették a hazát, mikor dicsőség övedzte, s mikor rablánczczal, börtönnel járt a szabadság imádása, - ezek a nevek naponként fogynak, s ma már könnyen meg lehet számlálni, hogy a hulló csillagok közt mennyi ragyog még! [...] A vármegyék közéletében, szabad légkörében tanultak, edződtek, kaptak simaságot, modort a parlamentek annyi jelesei; ez volt az iskola azoknak, kik a történet számára dolgoztak. Az a megyei élet, az a lüktető erő, az a nemes ambitio a versenyekben ma már nincs meg, mi egykor volt - az annyi csatát kiállt várak -fénykorában; nincs meg az az iskola, mely teremt, nevel, nemesit, lelki erőt ád a küzdelmekre, szellemi harezokra, - azért kétszeres öröm a megyét szeretőkre, ha alkalom van egy-egy jelesének megünneplésére, kit a becsülés magasan hord s tetteivel évek hosszú sora kérkedhetík. E kevesek közül való Jankovich László főispán.”2®' Az újság végigvezeti olvasóit az ünnepség mozzanatain, elénk tárul az egykori feldíszített Kaposvár, tanúi lehetünk a főispáni bevonulásnak, tisztelgéseknek, a fáklyásmenetnek és az eseményt záró bankettnek. 25 Uo. 26 S. 18&5. nov. 3., 1-4. p. 27 S. uo. 5. p. 28 S. uo. 1. p. 101
