Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)

Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben. Adalékok a tizenöt éves háború dunántúli hadműveleteihez

vizsgálata mégsem minden haszon nélkül való. Láttatni engedik ugyanis a hadművelet hátterében megbúvó hadászati érvek és személyes érdekek kusza szövevényét, amelyek eredőjeként a jószerével ismeretlen somogyi végvárak keresztény kézre és ezáltal - ha csak rövid időre is - a figyelem középpontjába kerülhettek.

Eleve figyelmet kelthet az 1599. évi hadjárat kidolgozóinak és résztvevőinek illusztris névsora. Adolf von Schwarzenberg győri végvidéki főkapitány (1598-1600), áld az ez évi hadműveleteket főtábormesterként és főhadparanesnok-helyettesként irányította, Győr előző évi meglepetésszerű visszavételével szerzett hírnevet magának.7 A Rába-parti vilajet-székhely visszafoglalásával kibontakozó keresztény offenzíva eredményként kártyavárként omlott össze az oszmánok észak-dunántúli uralma.8 Ellenállás nélkül került keresztény kézre Veszprém, Tata, Palota, Tihany és Vázsony vára, ez lényegében a nagy háború előtti határ helyreállását jelentette, egy lényeges eltéréssel. Az 1595- ben visszafoglalt Esztergom ugyanis továbbra is keresztény kézen maradt és - Komárom várával együtt - stabil hídfőállásként szolgált a Buda bevételét célzó (sikertelen) hadivállalkozásokhoz, egészen 1605. évi elvesztéséig.

Esztergom élére Pálffy Miklós bányavidéki és egyúttal „dunáninneni” kerületi főkapitány (1589-1600) kapott kinevezést, aki 1594-től megbízottként Komárom főkapitányi teendőit is ellátta, jóllehet a posztot a század derekától kizárólag idegen főtisztek nyerhették el.9 A két (a végvidéki és a kerületi) főkapitányi poszt és a Duna vonalát biztosító két kulcsfontosságú végvár egyidejű irányítása jól mutatja a Habsburg udvar és hadvezetés felől irányába megmutatkozó bizalmat, amire kortársaival összevetve is kivételes, udvarhű szolgálatával érdemelt ki.10 Fugger Máriával, az augsburgi neves kereskedőcsalád tagjával kötött házassága is hozzájárult az első generációs arisztokrata több tekintetben is kivételes politikai-katonai előmeneteléhez. Pálffy a hosszú háború szinte valamennyi fontosabb hadműveletének aktív résztvevője. Győr 1598. évi, illetve egy évvel korábban Tata bevétele, a nógrádi várak visszafoglalása - hogy csak a fontosabbakat említsük - a nagy háború legismertebb magyar hadvezéré tette országhatáron innen és túl.11

Nádasdy Ferenc dunántúli kerületi főkapitány (1598-1604), az ismert „Fekete bég”, Nádasdy Tamás nádor (11562) egyetlen fia ugyancsak kivette részét a tizenöt éves háború küzdelmeiből.12 A Győr 1594. évi eleste után kiépült Sárvár-Magyaróvári végvidék irányításában meghatározó szerepet kapott a főúr, amire Rábától nyugatra fekvő jelentős birtokállománya mintegy eleve predesztinálta a nádorfit.13 Befolyását jól mutatja, hogy 1597-ben az ő javaslatára döntött a hadvezetés Pápa visz- szavétele mellett, ami Nádasdynak, mint dunántúli nagybirtokosnak, elemi érdeke volt. A töröktatár helyőrség portyái ugyanis nagyrészt az ő hódolatlan falvait prédálták fel.14 Nádasdy hírnevét a békeidőszak alatti hadi sikerei alapozták meg, mint például az 1587 nyarán Sehszüvár (magyarosan

7 Pálffy Géza-Perger, Richard: A magyarországi török háborúk résztvevőinek síremlékei Bécsben (XVI-XVII. század). Fons. 1998/2. 244-246. p.

8 Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története (1526-1598). Győr, 1999. (a továbbiakban: Pálffy, 1999)221-224. p.

9 Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”) Történelmi Szemle (a továbbiakban: T. Sz.), 39. (1997) 271., 284. p. (a továbbiakban: Pálffy, 1997a.)

10 Jól példázzák ezt Illésházy István szavai is, miszerint „Minthogy [Pálffy Miklós] a császárnak udvarában nevelkedett fel, és komornyikja is ott volt, és felesége is német nagy nemzet volt, neki mégis többet hittek, de az többi magyarnak senkinek sem hittek." Pálffy Géza: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században. In. Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál-Pálffy Géza-Tóth István György. Bp., 2002. 328-330. p.; Uő.: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján. Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése. Sz., 2009/4. 853-882. p.

11 G. Etényi Nóra: Magyar végvári katonák a tizenöt éves háború nürnbergi újsághíreiben. In. Magyarország védelme Európa védelme. Szerk. Petercsák Tivadar, Berecz Mátyás. Eger, 2006. (Studia Agriensia 24.) 277-290. p.

12 Nagy László: Az erős fekete bég. Nádasdy Ferenc. H. n., 1987. 151-234. p.; Bessenyei József: A Nádasdyak. Bp., 2005. 40- 62. p.; Dominkovits Péter-Pálffy Géza: Küzdelem a regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemes társadalma a 16-17. században. (1. rész) Sz. 2010/4. sz. 777-781. p.

13 Pálffy, 1999. 214-220. p.

14 Pálffy Géza: Pápa a hosszú török háborúban. A végvár története az 1594-1597. esztendőkben, különös tekintettel a töröktől való visszafoglalására. In. A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597-1997. Pápa, 1997. (A továbbiakban: Pálffy, 1997b.) 55. p.

8