Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban az első világháború alatt. I. rész
atya április 28-i interpellációjára. A miniszter ígéretet tett, hogy a közkatonáknak nagy gazdasági munkák idején juttatott 14 napos szabadság engedélyezésével kapcsolatosan felmerülő minden egyes panaszt meg fog vizsgálni. Szabó köszönettel vette” a miniszter ígéretét, és válaszát „örömmel vette” tudomásul.41 Novák János nem véletlenül hozta szóba május 5-én a nyerészkedő hadiszállítók. A sajtó leleplező cikkeire és a közhangulatra reagálva, a kormány törvényjavaslatot nyújtott be a hadi szállítások körül elkövetett visszaélések megtorlása tárgyában. A javaslatot 1915. május 10-én kezdte tárgyalni a Ház. A vita alatt egyes képviselők halkan megemlítették, hogy a tervezet az uralkodó közszenvedélyek hatására született, és a magyar jogban rendhagyó módon, visszaható erővel van felruházva. A törvényjavaslat tárgyalásakor két somogyi országgyűlési képviselő kért szót. Május 11-én előbb Szabó István,42 majd Novák János üdvözölte a tervezetet. Mindketten a legszigorúbb büntetés kiszabását kérték a katonákat rossz minőségű ruházattal, romlott élelmiszerekkel ellátó - következéskép, a haderőt gyengítő - csalókra, sőt Novák indítványozta, hogy ezen cselekmények elkövetése minősüljön hazaárulás bűntettének, s a büntetéssel járjon együtt a teljes vagyonelkobzás is.43 A Ház többsége azonban nem támogatta indítványát. A hármas szövetség44 olasz részről történt felmondásának hírére (1915. május 3.), valamint a belső nehézségek fokozódására válaszul, az ellenzék - nem nyilvánosan - felvetette a kormány lemondásának gondolatát. Az ellenzék vezérei május 18-án szűk körben tartott értekezletükön kialakított álláspontjukat - alakuljon egy minden „úri és magyar” parlamenti politikai erőt összefogó koncentrációs kabinet, s jöjjön egy új miniszterelnök - ismertették Tiszával, majd Ferenc Józseffel is. A kormányfő azonban mereven elzárkózott széke átadásának ötletétől, s csak arra mutatott hajlandóságot, hogy egyes ellenzéki politikusoknak tárcát biztosítson kormányában. Ezt a megoldást az ellenzék nem fogadhatta el.45 1915. május 19-én Szabó István újra a közvitézek érdekében interpellált. A gazdapárti politikus kérdést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez a tisztek és a legénység eltérő vasúti kedvezményeinek ügyében. Szabó István helytelennek, méltánytalannak és igazságtalannak tartotta, hogy a szabadságolt közkatonák - a szabadságolt tisztekkel ellentétben - nem rendelkeztek teljes félárú kedvezménnyel, amelyet bármelyik vasúti kocsi-osztályon igénybe vehettek volna. A közvitézek ugyanis csak harmadosztályon utazhattak, ám a másodosztály félárú jegyét kellett, hogy megvegyék! A miniszteri válasz - báró Harkányi János a különböző vasúttársaságok eltérő tarifáira hivatkozott - finoman fogalmazva, nem elégítette ki a gazdapárti honatyát, aki ezt a kérdést a későbbiekben is, időről-időre a Ház nyilvánossága elé vitte. Május 2-án a galíciai Gorlice városnál all. német és a 4. osztrák-magyar hadsereg áttörte az orosz arcvonalat. Az áttörésből kifejlődő diadalmas előrenyomulás egészen szeptemberig tartott. Galícia felszabadult, s a német erők elfoglalták Orosz-Lengyelországot. Bukovina viszont továbbra is orosz ellenőrzés alatt maradt. A központi hatalmak keleti fronton elért sikerei ellenére, május 23-án az olasz kormány - híven a londoni egyezményben tett vállalásához46 - hadat üzent a Monarchiának. Tisza István május 26- án ismertette a Képviselőházban a legújabb fejleményeket. A miniszterelnök nyilatkozatára reagáló ellenzéki vezérek (Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Rakovszky István) - hangsúlyozva, hogy a közös külügyminisztérium és a magyar kabinet Olaszország irányába folytatott külpolitikáját majd az „orvtámadó eltiprása után” veszik bírálat alá - támogatásukról biztosították a kormányt a „hitszegei szövetségessel" szemben.47 41 Uo. 509. p. 42 KN. XXVII. köt. 76. p. 43 Uo. 89 - 90. p. 44 Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország 1882-től fennálló politikai és katonai szövetsége. 45 Calántai, 2001. 158. p. 46 1915. április 26-án Londonban az olasz kormány és az antant titkos egyezményt kötött. A szerződés értelmében, ha Olaszország egy hónapon belül belép a háborúba, az angol, a francia és az orosz kormány elismeri jogát Dél-Tirolra és az adriai partvidék nagy részére, továbbá protektorátusát Albánia felett. 47 KN. XXVII. köt. 250 - 261. p. 61
