Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Pribéri és vuchini gróf Jankovich László, Somogy vármegye főispánja 1860–1886. Pályakép-vázlat egy somogyi főispánról a dokumentumok tükrében. Forrásközlés
Méltóságos pribéri és vuchini gróf Jankovich László úrnak Somogy megye főispánjának Forrás: SML. XIII 14. Szőlősgyöröki Jankovich család iratai, 25. doboz. Kézzel írt miniszterelnöki leirat Tisza Kálmán saját kezű aláírásával. 8. Somssich Pál megyebizottsági tag a megye közönsége nevében indítványozza, hogy Jankovich László főispán lemondási szándékától álljon el Kaposvár, 1886. augusztus 2. 181. szám Ő Exeellenciája Somssich Pál megyebizottsági tag úr általános figyelem és közfeszültség közt a nála szokott országhirű ékesszólattal indokolt következő indítványt terjeszti elő: A megyei közönség érzületét véli tolmácsolni, midőn a szárnyaló hirek folytán aggodalmát fejezi ki a fölött, hogy a megye mélyen tisztelt főispánja 25 éven túl oly ritka tapintattal és igazságérzettel viselt hivatalától megválni szándékozik. Ezen aggodalom nem csak abból származik, hogy benne a megyei közönség kipróbált vezérét vesztené el, de még abból is, mivel ezen időpontot nem tartaná alkalmasnak arra, hogy ily változás - mely kétségkívül még többeket vonna maga után-épen akkor történjék, midőn a törvényhatóságokról szóló legújabb törvények életbeléptetése lesz napirenden. Ennélfogva nem maga, hanem az egész megyei közönség nevében tiszteletteljes bizalommal indítványozza, kérjük meg ő méltóságát, hogy ilynemű szándékától - ha az lenne is - elállni s megyénket bölcs vezérletével tovább is boldogítani méltóztassék. Az ezen indítványt kísért, szűnni nem akaró zajos éljenzések csillapultával főispán úr ő méltósága következőkép válaszolt: A mily nagyon megtisztelőnek tartja az irányában nyilvánuló ragaszkodást, ép úgy kötelezve érzi magát arra egész őszintén nyilatkozni. Azon kérdés áll t. i. előtérbe, váljon a főispán megy-e vagy menesztetik? Ez utóbbi feltevés nem forog fen. Igaz, hogy néhány év előtt hajlott korát, erejének fogyatkozását érezve, illetékes helyen felmentését kérte; később az új törvény létrejötte előtt, melyről úgy vala, hogy a főispánnak a székhelyen kell lakni, hogy munkájához való ragaszkodása iránt megkérdeztetvén ismét rendelkezésre bocsátotta székét. E megye közönsége őt bizalmával majdnem elkényeztetvén, arra kéri, hogy ne kívánja, mikép felsőbb helyen nyilatkozatát visszavonja, nem sértett hiúság vezette ezen elhatározására, mert állását oly polcnak tekinti, melynél magasabbra soha sem vágyik. Felfogása szerint a munka végzéséhez a testi erőn kívül a lélek rugékonysága is szükséges. Mindent képes a megyéért megtenni, de azt nem kívánhatja, hogy kontárkodjék azon székben, melynek eddig hű munkása törekedett lenni, hogy rontsa azon benyomást, melyet egész erejével elérni iparkodott. I la azonban úgy a magas kormány, valamint a közönség továbbra is kívánnák állása megtartását, - magát továbbra is rendelkezésükre bízza. A törvényhatósági bizottság minden egyes tagjában leirhatlan örömet és lelkesedést keltet ezen válasz, köszönettel fogadtatván, s ezen megyei közönség Főispán úr Öméltóságát az évek hosszú során át fokozódott feltétlen bizalmáról, ragaszkodásáról és szeretetéről ezúttal is biztosítván, annál is inkább 51
