Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)

Nagy-Tóth Mária: „Én szegény nyomorult Mocsolági István Kapos várban sötét tömlöcben hevert, nagy nyomorúságot szenvedő…" Adalékok a koraújkori rabtartás történetéhez

időszakban egyetlen olyan csapatmozgásra utaló iratot találtam, mely említi Mocsolágit. Az 1651- ben keletkezett forrás szerint Batthyány I. Ádám gróf Puehaimmel és seregükkel együtt Segesd alá vonult a török ellen,42 E forrás végén található egy összeírás, „Az kik kin marattanak” címmel, mely arról tudósít, kik nem jutottak vissza Batthyány udvarába. Ezek között találhatjuk Mocsolágit is, aki valószínűleg ekkor ismét török fogságba esett,

A fent maradt levelek alapján azt feltételezhetjük, hogy a szenátor 1647-ben vág)’ 1648-ban valószínűleg egy török elleni portya során került az ellenfél tömlöcébe, Kapos várába, ahonnan az általam vizsgált leveleket küldte urának. A fizetési jegyzékek - 1649 kivételével - folyamatos jelenlétét mutatják az udvarban, mintha nem is lett volna fogságban. A Batthyány család török vonatkozású iratai43 között arra találunk utalást, hogy Moesolági már 1647-ben török fogságba esett, megemlítik váltságdíját (450 fi.),44 illetve megjegyzik, hogy „Karádi Szódét45 46 Macsoládi Istvánért” adták. 1649-ben és 1650-ben szintén szerepel Karádi Szádek neve mellett Moesolági neve, mint aki őt „szabadította."

Mivel a szervitor és ura közötti levelezés hiányos, a török vonatkozású iratok viszont konkrétumokat tartalmaznak, ezért ez utóbbira kell támaszkodnunk, amikor Moesolági fogságáról beszélünk, így tehát azt kell megállapítanunk, hogy Moesolági 1647-ben már fogságban volt és szabadulása 1650-ben következhetett be, valamint: fizetését a Batthyány udvarban folyamatosan kapta (kivétel az 1649. év) annak ellenére, hogy fogságban volt.

A levelek közül egynek ismert a pontos dátuma: 1648. február 13. A levelek tartalmilag egyfajta folytonosságot követnek, így valószínűleg a többi dátum nélküli levél is 1648-ban íródott. A levelekben leírtak, a rabtartás szokásait, valamint a fogság idejének kezdetét nézve biztos, hogy több levélváltás is történt Batthyány és Moesolági, illetve fogva tartói között. Tartalmilag mindhárom levél a fogoly kiszabadításáról, sarcáról szól. Arról azonban nem értesülünk, hogy sikeriilt-e a kiváltás, miben egyezett meg végül a két fél. Szabadulásának két módja is felmerül: először fogolycserével találkozunk, majd pénzben, puskában, posztóban történő fizetésben. Később a már megállapított sarcot lejjebb viszik: a puskát és a posztót elengedi a török, a kirótt 450 forintot is 400 forintra csökkenti.

A fogolycsere körül bonyodalmak támadtak. A magyar rabért „felajánlott” török rab, „karádi szadik," Ismail kihája öccse volt, aki közbeavatkozott és kijelentette, hogy öccséért inkább fegyvert, lovat ad cserébe, nem adják ki Mocsolágit. Levelet írt (gersei) Pethő László kiskomáromi kapitánynak, melyben azt állította, hogy Moesolági „polgárrá akar lenni Szőlőslakon”. Szegény Moesolági ezt megtudván panaszkodott urának, és kérte, nehogy elhiggye a vádakat. E vádnak óriási tétje lette volna a rab számára: h a familiáris köteléke megszakad, ura nem fizeti ki érte a sarcot, ő pedig elmehet koldulni a váltságdíjáért. A forrásokra támaszkodva elmondhatjuk, hogy Batthyány I. Ádám hitt neki, kiváltotta rabságából, Moesolági nem lett polgárrá Szőlőslakon (Szőlőskislak) és ennek köszönhetően szabadulása után szervitorként tovább szolgálhatott Batthyány udvarában. Bár 1651-ben úgy tűnik, újból török fogságba esett, egy segesdi akció során. Erről a fogságról azonban nincsenek adatok.

Batthyány I. Ádám a főkapitányság várainak kapitányaival, az utóbbiak feladatairól szóló tárgyalások során, az egyezség 8. pontjával kapcsolatban a következő határozatot hozta: „De az rabok kihozását az török fogságból sem kapitánynak, sem falubeli polgárnak meg nem engedjük, és ha megértjük, büntetés nélkül nem hagyjuk, hanem találjon meg az kapitány minket, és mi megírjuk, mit kellessék cselekedni. De az kapitány minket az sarca felől mindenképpen informáljon, mennyi és micsoda mód lehet szabadulásában. Holott )>edig az polgár az rabot kihozná, verjék vissza mind rabostul, és szorgalmatos gondot viseljenek az kapitányok az ilyen dologra. ”4fi A határozat értelmében Pethő László tehát tárgyalt a törökkel, és mindenről tudósítania kellett Batthyánvt, aki a tájékoztatásnak megfelelően hozott döntést. Pethő viszont „saját malmára hajtotta volna a vizet” azáltal, hogy a nála fogolyként lévő Karádi Szadikot nem Mocsolágiért adta volna ki, hanem külön megállapodott

42 lásd! 3. Függelék.

43 MÓL Batthyány cs. It. P1313/248. es. Török vonatkozású iratok.. >664.5., 248/64.9., 249. es. Mi 198. 10., 249/272.2., 249/275. 2., 249/276. 2. Itt mondok köszönetét Tarkó Ilonának, aki kutatásait rendelkezésemre bocsátotta. Tarkó Ilona: Rabkereske- delem és anyagi kultúra a XVI-XVII. században a Batthyány cs. It. alapján. Doktori (PhD) értekezés, (készülőben)

44 11: ílorenus (forint)

45 Karádi Sáliin (Szádek, Szádi, Szádé). Tarkő Ilona Karádi Szádikként azonosítja.

46 1638. szeptember 6. Itt mondok köszönetét Pálffy Gézának, aki a tárgyalások teljes szövegét rendelkezésemre bocsájtotta.

21