Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Nagy-Tóth Mária: „Én szegény nyomorult Mocsolági István Kapos várban sötét tömlöcben hevert, nagy nyomorúságot szenvedő…" Adalékok a koraújkori rabtartás történetéhez
is szolgált tulajdonosának, bár ezt nem mindenki tartotta tiszteletben.28 Miközben egy-egy rab sarcgyűjtő úton volt, helyette az úgynevezett kezes szavatolta, hogy visszatér és nem szökik meg fogva tartójától. A kezeseknek nemcsak fogolytársuk sarcát kellett magukra vállalniuk, hanem annak korábbi kötelezettségeit is. Emellett ők feleltek azért, hogy útközben elhalálozott társuk holttestét kiadják.29 Azok a kezesek, akiknek társai nem adtak a vitézi tisztességre és nem tértek vissza, különböző, biztosítékként „lekötött” testrészeikkel fizettek meg ezért: fülük, orruk, ujjuk stb. elvesztésével.30 A XVII. században alakult ki a posta intézménye.31 A posta a foglyok közül került ki, távollétéért szintén kezest kellett állítani. Feladatai közé tartozott a szökött rabok felkutatása, fogolytársa kísérete valamint a hírvivés.32 A váltságdíj kifizetése után a szabadon engedett rabot igazolólevéllel látták el, melyben igazolták, hogy sarcát maradéktalanul lerótta, ezért szabadulhatott, menjen békével, senki ne háborgassa.33 Abban az esetben a rabot nem kötelezték váltságdíj megfizetésére, ha mindkét fél részéről megvolt a hajlandóság a megfelelő értékű fogolyra történő cserére. Számos végvári vitéz és földesúri szolgálatban álló katona nyerte vissza szabadságát úgy, hogy parancsnoka vagy ura kicserélte török rabjaival.34 Az ilyen rabcseréknél minden rangú fogolynak szabott ára volt. A közvitézek 100-200 forintba vétettek; egy franciskánusnak az ára 500 forint volt.35 A fogságból történő szabadulás egyik módját jelentette a szökés is, mely ha sikeres volt, reményt jelenthetett a megszökött számára, hogy a drinápolyi béke egyik pontjának esetleges betartásával tettének megtorlása elmarad.36 Ám ha elfogták szökés közben, akkor szigorú büntetést róttak ki rá. Mocsolági István levelei37 Batthyány I. Ádám udvarának vezető rétegét azok a Vas megyei és a nyugat-magyarországi, túlnyomórészt evangélikus birtokos nemesek alkották, akik familiárisként szolgálták a Batthyány I. Ádámot, részben mint állandó kísérői („continuus uraimék”), részben mint olyanok, akik csak külön hívásra jöttek szolgálni {„házi uraimék”).38 Ugyanezen nemesi családok fiatal tagjai étekfogóként és inasként szolgálták Batthyány I. Ádámot, de az udvarban főrangú családok fiatal tagjai is megfordultak.39 A familiárisok és étekfogók szolgáikkal együtt (legtöbbjüknek legalább egy, de sokuknak akár négy-öt lovas szolgája volt) alkották Batthyány 1. Ádám 300-500 főnyi udvari seregét, amely a dunántúli végvidék egyik „elit alakulata” volt.40 A család familiárisa, Mocsolági István a konvenciós- és prebendajegyzékek szerint 1645 és 1654 között állt a Batthyányak szolgálatában, 1647-ben és 1648-ban a források tisztségét is megnevezik: tizedes. Lakóhelyeként az összeírások Keszthelyt és Szentgrótot (Zalaszentgrót) jelölik meg. Fizetését pénzben, cipóban, borban, ruhában kapta valamint évente 1 lovat adtak neki szolgálatáért.41 A Magyar Országos Levéltár Batthyány család körmendi központi igazgatóságának a Földesúri famíliára, illetve az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó iratai között (P 1322) az általam vizsgált 28 Varga J., 1991. 127-128. p. 29 Uo. 128. p. 30 Uo. 129. p. 31 Takáts, 1915. 245. p. 32 Varga J„ 1991. 129. p. 33 Uo. 130. p. 34 Uo. 131. p. 35 Takáts, 1915. 36 „[...] egyik fél se kényszerüljön a másiknak visszaadni, hanem az olyan foglyok, kik isteni segítséggel megszabadultak, [...] a legcsekélyebb üldöztetés, peres zaklatás nélkül övéik körében örvendjenek visszanyert szabadságuknak és éljenek is azzal.” Közzétette: Varga, J. János. 1991. 123. p. 37 A forrásokban különböző neveken szerepel: Maezolagi Istók, Mocsolady Istók, Mocsoladj Istók, Macsolagi István stb. 38 Koltai András: Egy magyar főrend pályafutása a császári udvarban. Batthyány I. Ádám (Bécs 1630-1659). In. Korall. 9. 2002. (a továbbiakban: Koltai, 2002.) 68. p. 39 Uo. 68. p. 40 Uo. 68. p. 41 lásd! 2. Függelék. 20