Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)

Nagy-Tóth Mária: „Én szegény nyomorult Mocsolági István Kapos várban sötét tömlöcben hevert, nagy nyomorúságot szenvedő…" Adalékok a koraújkori rabtartás történetéhez

Mivel sem a fent említett két szerző, sem a Kapos várával foglalkozó régészeti tanulmányok nem emelik Id az objektum tömlöcét, mint kuriózumot, ezért valószínűsíthetjük, hogy a ez megfelelhetett a Takáts Sándor által vázolt várbörtönök többségének: „Ha a régi összeírásokat lapozgatjuk, szemünk előtt állnak kőváraink föld alatt lévő, vagy sziklába vágott hideg és sötét tömlöczei, a hová napvilág sohasem jutott [...] Kővárainkban a tömölöczök és a rabtartóházak kőből épültek [...] A tömlöczök a magyar végházak és palánkok legtöbbjében az úgynevezett kapuközben voltak; mellettük állottak a tömlöcztartók házai. A legtöbb helyen a rabtartóházak is itt a tömlöczök mellett voltak. "9

Az 1555. évi hadjárat során majdnem egész Somogy megye török uralom alá került. Dervis pécsi bég december 21-ei levelében tudatta a kanizsaiakkal, hogy Szulejmán császár Kaposvárt és Korotnát neki, Babócsát pedig öccsének adta, egyúttal kijelentette, hogy jogot formál a Kanizsától Balatonig terjedő háromszög falvainak szolgáltatásaira.10

1556-ban egy kis időre a török kénytelen feladni Kapos várát, majd 1557-ben újból a török lett az úr a várban: ezúttal csaknem 130 évig tudhatta magáénak. 1599-ben, a tizenötéves háború alatt ugyan történt kísérlet a vár visszafoglalására, de eredménytelenül.

1546-ban Kapos várában 50 lovas és 50 gyalogos katona kapott zsoldot, 1550-ben ugyanitt a mezei hadakból 25 huszárt és 25 gyalogost helyeztek el.11 A török megszállás éveinek katonai létszám kimutatásait Hegyi Klára dolgozta fel, ezekből tudhatjuk meg, hogy nagyjából mekkora létszámú katonaság őrizte Kapos várának falait.12 Mocsolági fogva tartásának idején (1648) 7 aga, 33 miisztahfiz, 139 lovas és 42 martalóc, azaz összesen 221 védő tartózkodott a várban, legalábbis ennyi kaposvári védő zsoldjával kalkuláltak Kanizsán 1647 és 1650 között.13 (Ez a szám majdnem megegyezik az 1591-1592. évi őrség számával, a következő évtizedekben, egészen 1627-ig még több katonát helyeztek el, számuk elérte a 300-400 főt.14)

Miután a török 1600-ban elfoglalta Kanizsát, szükségessé vált egy új végvidék, a „Kanizsa ellen vetett végvidék" megszervezése. Ez Zala megyében, a Zala és a Rába folyók mentén jött létre, kezdetben Körmend és Sárvár, 1607-től Egerszeg központtal. A végső formájában így megszilárdult, Kanizsa ellen vetett végvárak rendszere óvta a 17. században a nyugat-Dunántúl déli részét.15

Kanizsa elfoglalásával a török elérte a Batthyány birtokok határát. Batthyány II. Ferencet 1604- ben, fiát, Adámot 1633-ban nevezték ki dunántúli kerületi, s egyben a „Kanizsával szemben vetett végvárak” főkapitányává. A család Adámot követő tagjai már örökletesen viselték a két tisztséget.16 A magán és a politikai érdek tehát egyaránt arra késztette a család tagjait, hogy megvédjék a saját és egyben az ország területét a hódítóktól.

Rabszerzés, rabtartás

Bár mind a béke-megállapodások, mind a magyar törvényhozás a 17. század elejétől tiltotta a zsákmány- és rabszerző portyákat, mégis mindkét fél „szerette” megszegni azokat.17 Ennek sokszor

9 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. Bp., 1915. (a továbbiakban: Takáts, 1915.) 296., 298-299. p.

10 Szakály, 1975. 109. p.; Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye. Szerk. Csánlö Dezső. Bp., [1914] 444. p.

11 Szakály, 1975.96. p.

12 Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. I-III. Bp., 2007. (a továbbiakban: Hegyi, 2007.)

13 Hegyi, 2007. III. kötet. 1562. p.

14 Uo. 1557-1562. p. A16-17. század fordulójára többrétegű várhálózat alakult ki. A- egész rendszer kulcspontjain néhány óriásvár állt, amelyeknek őrsége egy és kétezer közötti katonát számlált. Élükön Buda és Pest kettőse állott, a többi egy-egy határszakasz legerősebb váraként, védelmi és közigazgatási centrumaként lett és maradt jelentős: Kanizsa, Esztergom-Dzsigerdelen, Eger és Temesvár. Mellettük és köréjük szervezve a védelem első vonalát vagy tíz határ menti gamizon alkotta, amelyekben a 17. század első békeévtizedében is 300-600 katona teljésített szolgálatot. Ilyen volt Ka nizsa hátában Segesd, Berzence, Babócsa, Szigetvár és Kaposvár, Buda és Eger között Hatvan, a Tisza mellett Szolnok és Szentmiklós kettőse, a temesvári vilájetben Gijula. (Szembeszökő, hogy a kanizsai vilájetbejutott belőlük a legtöbb.) Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. Bp., 1995.114. p.

15 Illik Péter: Török dúlás a Dunántúlon. Török kártételek a nyugat-dunántúli, hódoltsági peremvidéken a 17. század első felében. Doktori (PhD) értekezés. Piliscsaba, 2009. (a továbbiakban: Illik, 2009.) 29-30. p.

16 Pálfly Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. In. Történelmi Szemle, 39.1997. (a továbbiakban Pálffy, 1997. a.) 265., 269., 277- 280. p.

17 Tóth Hajnalka: Török rabok Batthyány I. Ádám uradalmaiban. In. Aetas, 2002. (továbbiakban: Tóth, 2002.)

18