Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben. Adalékok a tizenöt éves háború dunántúli hadműveleteihez
Bolondvár mellett csak Karúd bevételéről és lerombolásáról tesz említést.53 Egybecseng ezekkel az eseményekkel egyidejű bécsi híradás is, amely három vár bevételéről emlékezik meg. Ezek közül kettőt helyőrséggel láttak el, a harmadikat pedig a győri főkapitány utasítására felrobbantották.54 Istvánffy Dombó kiürítéséről szóló értesülése mégsem tekinthető feltétlenül légből kapottnak. Az időközben ostrom alá vett Kaposvár közvetlen közelségében fekvő jelentéktelen vár helyőrsége aligha gondolhatott érdemi ellenállásra. Valószínű tehát, hogy a keresztény haderő közeledtének hírére a Somogy megyei végházak mellett legkevesebb eg)' tolnai várat is harc nélkül feladott török őrsége. A két narratív forrás eltérően számol be az említett végházak további sorsát illetően is. Ortelius szerint Koppányira és Karúdra is helyőrség került, míg Istvánffy nem említi, hogy a várak valamelyikébe is hadinépet vetettek volna.55 56 Adolf Schwarzenberg már hivatkozott jelentése a magyar krónikás állítását támasztja alá. A győri végvidéki főkapitány ugyanis a rossz idő miatt nem vette birtokba Koppány várát, míg Karúd esetében annak lerombolása teszi valószínűtlenné, hogy - akárcsak ideiglenesen is — katonát vetettek volna az erősségbe.55 Kaposvár alatt ugyanis a szerény ostromtüzérség nem bírt a fagyott palánkfalakkal, de a zord időjárás, valamint az élelem- és lőszerhiány is az ostrom feladása mellett szólt.57 A sikertelen várvívás viszont a Tolna megyei várak megtartását is illuzórikussá tette. Azoknak ugyanis így nem lett volna területi összeköttetésük a keresztény országrésszel, hanem csak egy ellenséges zárványt alkottak volna a hódolt országrész oszmán várainak a gyűrűjében. így Istvánffy állításának megfelelően a hadművelet lezárultával valóban csak Lakon és Bolondváron maradt magyar helyőrség. A pontos kronológia felállítását nehezítik az olykor egymásnak is ellentmondó jelentések.58 Nem tudjuk megnevezni a hadjárat kezdőnapját és azt sem, mikor ért a keresztény had török területre. Egy latin nyelvű diárium november 19-re datálta a két somogyi vár elfoglalását, míg más forrásból származó értesülés szerint Lak csak másnap került keresztény kézre.59 Istvánffy úgy tudta, hogy november 24-én Kaposvár alatt voltak az ostromlók, bár arra nem tér ki, hogy mikortól.60 Bécsben ugyanezen a napon úgy tudták, hogy a győri végvidéki főkapitány Kiskomáromnál már a királyi országrész területére lépett.61 Schwarzenberg és Nádasdy a kaposvári táborbontás után igyekezett mielőbb elhagyni a hódoltság területét, feltehetően másik útvonalon, mint amelyiken nem sokkal korábban érkeztek. A Kanizsáról kölcsönvett ágyúkat hátrahagyva Schwarzenberg útja Pápa érintésével Győrbe vezetett.62 Jóllehet az időrend láthatólag hézagos, mégis megengedhető a következtetés, hogy a haderő hozzávetőleg egy hetet tölthetett az ellenséges területen. A két hadvezér tehát a biztonságot mindvégig szem előtt tartva, a kockázatokat minimalizálandó meglehetősen gyors iramot diktálhatott a nem túl népes seregnek. Az 1599 őszi hadjárat emberveszteségét mindössze kétszáz főre tette az egyetlen, erről tudósító híradás.63 Az áldozatok többsége Kaposvár ostromakor veszíthette életét, köztük az Eger ostromakor fogságba esett, majd belgrádi tömlöcéből szerencsésen kiszabadult Johann Kinsky, cseh arisztokrata.64 Érzékeny veszteséget jelentett a Győr visszavételében is elévülhetetlen érdemeket szerzett Joan de Overbroek vallon alezredes katonahalála.65 A Kapos partján alighanem baleset áldozatává 53 ÖStA KA UKR Prot. Exp. 202. Bd. föl. 165. 54 Hatvani, 1859.143. p. 55 Ortelius, 1602, 178. p.; Istvánffy, 2009. 332. p. 56 ÖStA KA HKR Prot. Exp. 202.' Bd. föl. 165. 57 Kaposvár török korára összefoglalóan Szakály, 1975. 93-138. p.; Kaposújvár lokalizációjára és védműveire Magyar-Nováki, 2005. 67-72., 248. p. Oszmán helyőrségének létszám viszonyaira és összetételére Hegyi, 2007. 1279-1285. p. 58 Bizonyosan kizárható annak lehetősége, hogy a megszólaltatott források szerzői a Magyar Királyságban 1588-ben bevezetett új kalendárium helyett még az ónaptárat használták volna. 59 Szerémi, 1890. 375. p.; Hatvani, 1859. 139. p. 60 Istvánffy, 2009. 334. p. 61 Hatvani, 1859. 136. p. 62 Benda, 1983. 668. p.; Hatvani, 1859. 136. p.; „Jaurinum et ad .mas slat tones redi[v]enint” Szakály, 1975. 136. p. Ehelyütt megemlítendő, hogy Tállyai Pál XVII. századi fordításában Győr neve nem szerepel. Istvánffy, 2009. 334. p. 63 Ortelius, 1602. 178. p.; Hegyi, 2007. 1279-1285. p. 64 Ibrahim Pecsevi Eger alatt találkozott újra a még Esztergom előző évi elvesztésekor megismert fiatal főúrral. A több szempontból is figyelmet érdemlő közjátékra: Fodor Pál: Egy pécsi származású oszmán történetíró: Ibrahim Pecsevi. In. Uő. A szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán-török történelemről. Bp., 2001. 237. p. 65 A két testvérével együtt Magyarországon szolgáló főtiszt katonai karrierjének főbb állomásaira Pálffy, 1998. 231-233. p. 13
