Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)

Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben. Adalékok a tizenöt éves háború dunántúli hadműveleteihez

amit az eddigi kutatások sem kérdőjeleztek meg.28 Jelen tudásunk szerint ugyanakkor Gázi Giráj kán 1598/1599 telét Zomborban, hadereje pedig Szeged környékén töltötte. A tatár uralkodó 1599 végén mintegy másfél év itt tartózkodás után hagyta el magyar hadszínteret és tért vissza a Krímbe.29 Tatár csapatok 1602/1603 telén tartózkodtak a Dunántúlon, pontosan az Istvánffy által megnevezett városok környékén.30 A történetíró emlékezetében feltételezhetően összemosódott a Bolondvár és Lak elleni két, egymásra valóban sok tekintetben emlékeztető hadjárat eseménysora. Meglepő módon az 1599. évi támadás hátterében mégis a tatárok pusztítása állhatott, ám nem a Balatontól délre eső térségben, hanem a Dunától északra, annak bal parti mellékfolyói mentén, mint arról fentebb már szót ejtettünk. A keresztény hadjárat megtorló jellegét közvetetten egy korabeli, Bécsből származó híradás is alátámasztani látszik.31 Ez megmagyarázná Pálffy Miklós ajánlkozását is, tekintve, hogy az oszmán-tatár támadás éppen az által irányított alsó-magyarországi kerület és végvidék területe ellen irányult és azt gyengítette.

Feltevésünk azáltal is megerősítést nyer, ha Adolf von Schwarzenberg szerepét vesszük közelebbről szemügyre. Közvetve ugyanis magát a győri főkapitányt is felelősség terhelte a pusztításért, melynek emberveszteségét a valós számokat nyilván felnagyító kortársak tíz és húszezer fő között jelölték meg.32 Schwarzenberg ugyanis azáltal, hogy nem túl nagy számú seregét a Duna bal partjáról elővigyázatosságból a biztonságosabb Dunántúlra vetette át, lényegében szabad utat adott a portyá- zóknak.33 Emiatt viszály is támadt a nevezett, valamint Pálffy és Nádasdy között, különösen, hogy a győri főkapitány tilalmazta a magyar főtisztek ellentámadását.34 Ez bizonyára rányomta bélyegét a vezérhármas tagjai közötti viszonyra. Schwarzenberg - akit éppen májusban emelt grófi rangra az uralkodói kegy - talán a feszültség tompítása és a személyét ért támadások elhárítása érdekében adta beleegyezését a somogyi támadáshoz, amelyet magyar vezértársai, különösképpen Nádasdy Ferenc szorgalmaztak.

Ezt annál is könnyebben megtehette, mivel a támadás vitathatatlan előnyökkel kecsegtetett. Bolondvár és Lak bevételével ugyanis a győri (és egyúttal a kanizsai) végvidéki főkapitányság előretolt hídfőkhöz juthatott a Balaton déli partján, amihez az előképet alighanem Fonyód példája szolgáltatta. A somogyi végvár ugyanis 1575. évi pusztulásáig szálka volt a Dél-Dunántúlt hódoltató oszmánok szemében, különösen Magyar Bálint kapitánysága idején, aki Szigliget első embereként, két, a Balaton átellenes partjain fekvő végvár felett parancsnokolt.35 Nyilván nem véletlen, hogy elfoglalása után az oszmánok földdel tették egyenlővé a fonyódi erősséget. Bolondvár és Lak ugyanakkor a balatoni oszmán flotta bázisaiként felelős volt a tó északi partjának települései ellen végrehajtott támadásokért és azok adófizetésre kényszerítésében, azaz hódoltatásában is szerepet játszottak.36 Kiiktatásuk már csak ebből a szempontból is szükségszerű volt, amire egyébiránt - az 1603. évi hadjárattal összefüggésben - Istvánffy is utalt.37 Nem mellékes az sem, hogy a két vár kontrollálta

28 Istvánffy, 2009. 333-334. p. A Krími Kánság haderejére és magyarországi szerepvállalására összegzőén Ivanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. Bp., 1994.; A témára lásd még! Finkel, Caroline: The administration of warfare. The Ottoman military eompaigns in Hungary, 1593-1606. Wien, 1988. 97-109. p.

29 Ivanics, 1994. 168. p.'

30 Uo. 169.; Pethő, 1753. 153. p.; Dávid-Fodor, 1983. 294. p.

31 „[Schwarzenberg] also den letsten der Türckhen und Tartem einfall bei Tiema [Tymau, Nagyszombat-V.F.] in Hungern stattlichen gerochen habe’. Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Magyar Történelmi Okmánytár a brüsszeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. III. 1553-1608. Összeszedte és lemásolta: Hatvani Mihály. Pest, 1859. (A továbbiakban: Hatvani, 1859.) 143. p.

32 Pethő Gergely 28 ezer rabról tudott. Pethő, 1753.147. p. Illésházy István húsz ezer fogolyról ír feljegyzéseiben. Gróf Illésházy István feljegyzései 1592-1603. Közli Kazinczy Gábor. Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály: írók. 7. Pest, 1863. 72-73. p. Pálffy és Istvánffy mintegy' tíz ezer halottról és fogolyról tudósított, ami közelebb állhatott a valós számhoz. Jedlicska Pál: Adatok Erdődy báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza és korához 1552-1600. Eger, 1897. 704. p.; Istvánffy, 2009. 332. p.; Tóth, 2000. 306-307. p.

33 Benda, 1983. 668. p.

34 Istvánffy, 2009. 332. p.

35 Hóvári János: Fonyód a török hódítás korában. In. Fonyód története. Szerk. Kanyar József. II. n., 1985. 113-166. p.

36 ,/in welcher Vestung [ti. Bolondvár - V.F.] ihrer Mayst nicht wenig gelegen, sonder vil Mtirckt unnd Dörjfer auß des Feindes Huldigung dardurch konnten errettet werdenOrtelius, 1602. 178. p.

37 Istvánfly, 2009. 410. p.

10