Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)

szinte dúskálódott kiváló orvosokban. A pécsi kerületi orvosi kamara az egyetemi városból, Pécsről adta a vezetó'séget, mégis dr. Ittzés Zsigmond ny. vármegyei tisztiorvos, dr. Meszlényi Zoltán MÁV-orvos és dr. Fárbás Jenó' városi tisztiorvos személyében Somogy megye is képviselve volt a kamarai orvosi kerületben, míg a különböző bizottságaiban meg sem lehetett számolni a megyei és városi orvosokat. A magánorvosok közül talán elég ennyit felsorolni: dr. Bakonyi József, dr. Boda Béla, dr. Boskovitz Dezső, dr. Csurgó Jenő, dr. Fehér Miklós, dr. Fenyő Dezső, dr. Frenyó Lajos, dr. Gáspár Imre, dr. Gerő Imre, dr. Glós Géza, dr. Horváth Kálmán, dr. Jakobovics Ferenc, dr. Kántor Gyula, dr. Lőwy László, dr. Magyar Jenő, dr. Mayer Jenő, dr. Orgel Lajos, dr. Óriás Pál, dr. Pogány Jenő, dr. Pórász Dezső, dr. Schleining Margit, dr. Toronyi Tibor, dr. Török József, dr. Török Lajos, dr. Vecsey Lajos, dr. Véli György, dr. Wälder Imre, dr. Weisz Ármin a sok közül, hogy érzékeljük a díszes galériát.

De itt volt az orvostársadalommal rokon, az OTI, (az Országos Társadalombiztosító Intézet), a mai SZTK szegény-rokon őse, amely bizony terjedelmes gárdával nem rendelkezett, hiszen még a vezérigazgatója, dr. Horváth István is Budapesten székelt s csak hosszú idő múlva lehetett néha Kaposváron látni, azonban annál tevékenyebb volt a helyi megbízottja, Rónay Elemér segédtitkár, aki rendszerint azzal utasította vissza a panaszosokat:

— Én csak egy egyszerű arkangyal vagyok, az Isten Budapesten székel, hát forduljanak hozzá.

A beosztott gárdából ma már dr. Vecsey Lajos orvos, Gáti (Golobics) Gyula biztosítási felügyelő,

Csepinszky Béla biztosítási ellenőr és mások az elíziumi mezőkre távoztak.

De ha már orvosokról beszéltünk, szóljunk dr. Nyiry Ede főállatorvosról, a száj- és körömfájás réméről, aki inkább a megyét járta, minthogy hivatalában ült volna a megyeházán. A kaposvári állatorvos, dr. Kádár Károly természetszerűleg annál inkább Kaposváron tartózkodott.

Ha már most a régi nagy nevek között tallózunk, az első hely illeti meg Kladnigg Alajost, a Cukorgyár igazgatóját, Stephaich Pál alispán apósát, aki Németcsehországból45 származva igazi magyarrá lett, jelentős szerepet játszott Kaposvár és Szentgáloskér életében, Dóra lányát valódi magyar lánynak nevelte, bár ő maga valójában soha nem tudott hibátlanul magyarul beszélni. Mikor nyugdíjba vonult, ő mondta Novacsek Jánosnak a gyár átadásakor:- Ott van tőled egy nagy gyár, beleléphetsz, de szeresd mindig a derék magyar munkást.

Az időben hangadó szerepe volt Kaposváron Kacskovics Lajos, Sárközy György és Tallián Andor nyugalmazott alispánoknak, a középparaszt felsőházi tag Sámik Józsefnek, Abaffy Zoltán gyógyszerész-kereskedőnek, Horvát Andor mérnöknek, a Városi Mozi építőjének, a Svájcból ideszármazott, jóindulatú szakállas Rózsa János festőmestemek, Bereck Sándor ny. városi főmérnöknek, az alacsony, Idsszakállú dr. Berger Samu bankigazgatónak, Kocsis Vilmos pékmesternek, Gruber József szalámigyárosnak, míg Graumann Viktor át nem származott Pécsről a maga húsárugyárával, mint nagyüzemmel, Kardos József restisnek, a gyógyszerészből téglagyárossá vedlett Rotter Bélának, Fenyvesi Béla tősgyökeres kaposvári könyvkereskedőnek, Szalay Ferenc szolid nyomdásznak és könyvesboltosnak, Gáspár Gyula építőmesternek, Székely Sándor szabónak, az elegancia tervezőjének, Piatsek Gyula gyógyszerésznek, a Rippl-Rónai család közeli barátjának, a halk szavú, csöndben politizálgató dr. Májay Dezső közjegyzőnek és az Erdélyből eltelepült dr. Mártonffy Bogdán közjegyzőnek, Lamping József építésznek, de sorolhatnám ezekhez még a cukorgyári főintézői, mérnöki, felügyelői és tisztviselői karát, aztán Golobics Pálnak, dr. Révy László ügyészségi elnöknek, dr. Polgár Kálmán korábbi elnöknek, dr. Kämmerer Gusztáv bankigazgatónak, a púpos Hivatal Nándor szitásnak, egy ősi foglalkozás mesteri űzőjének, a sánta Sárdinecz Mihály korcsmárosnak, Boldog János ácsmesternek, Kövecses József donneri vendéglősnek, Ring Pál fakereskedőnek, Kemény Gyula rőföskereskedőnek, Kappéter István mérnöknek, Lux Rezső, a Nemzeti Bank fiókja főnökének, Biró Sándor gazdasági felügyelőnek, Csizy István és Imre kereskedőknek, dr. Matolcsy Sándornak, a Somogymegyei Takarékpénztár bukásával az első helyre került Dunántúli Bank vezérigazgatójának, Istvánffy Árpád bőrkereskedőnek, fonyódi Markóczy Antal nyug. altábornagynak, Königsberg Viktor fakereskedőnek, Pecsinger József mészáros-hentesnek, Scholtz Gyula mérlegkészítőnek, Maurer Árpád kéményseprő mesternek, Kiss Jenő hentes-mészárosnak, Petre Ernő cipészmestemek, dr. Császik István hitoktatónak, Dausek Géza lakatosmesternek, Király József nyug. állomásfőnöknek, Orgel János szíjgyártó mesternek, Kertész

45 Értsd: Szilézia.

94