Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gáspár Ferenc: A kaposvári közkórház történetének 1922-1930 közötti eseményei. (Egy döntési folyamat dokumentumai Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményében)
ügyét megoldani nem lehet, felállítani, a mostani úgyis nagyon szűk osztályok megcsonkítása nélkül nem lehet. Kaposvár, 1926. junius 15. Kórházigazgató, egészségügyi főtanácsos. ”30 A törvényhatósági bizottság 1926. augusztus 2-án megtartott évnegyedes közgyűlése a következő határozattal zárult: „Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága a kaposvári közkórháznál a sebészeti és szülészeti osztály szétválasztását elvben kimondja, s amikor a szétválasztás lehetősége beáll, annak foganatosításával az alispán urat megbízza [...] A sebészeti és szülészet-nőgyógyászati osztály ez idő szerint az egy műtő miatt, továbbá megfelelő helyiség és segédszemélyzet hiány miatt fel nem épül, így azok elvben való szétválasztását kellett kimondani. Mindezek dacára az osztályos szülész-nőgyógyász főorvosi állás megszervezendő, mert előreláthatólag a szülészeti-nőgyógyászati pavilion építése rövid időn belül megkezdődik, s az osztályos főorvos irányítása az építkezés berendezést illetőleg az osztály előnyére fog szolgálni”31 A kötelező ügymenet szerint a határozatot jóváhagyásra a minisztériumba fel kellett terjeszteni, ahonnan 1926. november 8-ai keltezéssel érkezett meg az államtitkári válasz: „...a határozatnak a sebészeti és szülészeti-nőgyógyászati osztályok szétválasztása akadályait felsoroló részt helytállónak nem tartom. A tényleges szétválasztás időpontjának a tervbe vett szülészeti-nőgyógyászati pavilion építése, illetve működésbe helyezéséig való elodázását szükségesnek nem tartom, mert a műtő és egyéb helyiségek kérdése a sebész és nőgyógyász főorvosok megértő együttműködésével minden nagyobb nehézség nélkül megoldható. E szerint a szülész-nőgyógyász főorvos működését a kórház ez idő szerinti helyiségeiben már most, az új pavilion felépítése előtt is megkezdheti [....] Egyúttal felhívom a vármegye közönségét, miszerint a szülész-nőgyógyász főorvosi állás pályázatának kiírása iránt haladék nélkül intézkedjék, hogy a szülész nőgyógyász főorvos működését 1927 első felében már megkezdhesse [... ] Felhívom a vármegye közönségét, hogy a sebészeti és nőgyógyászati osztályoknak a kórház jelenlegi helyiségeiben leendő szétválasztásával esetleg szükségessé váló segédorvosi és ápolói személyzet megfelelő szaporítása tárgyában határozatot hozzon, s azt hozzám mielőbb terjessze fel." További érdekesség, hogy a felterjesztésben szereplő VIII. fizetési osztályt a minisztérium X. osztályra változtatta meg.32 Nem rendelkezünk dokumentumokkal arról, hogy a határozat ilyen mértékű módosításában a már hivatkozott Rusa-féle fellebbezésnek volt-e szerepe, de azt kimondhatjuk, ettől kezdve a folyamatok visszafordíthatatlanul az általa vájt mederben haladtak előre. Szigethy Gyula Sándornak ezekben az években szembe kellett néznie a kórházi struktúra és irányítás átalakulásának országosan felszínre törő kérdéseivel is. Egyre hangsúlyosabban jelentek meg azok a nézetek, melyek szerint az „igazgató főorvosok nem csak papíron, hanem tényleg mentesít- tetnének a gazdasági teendők alól, és behatóbban foglalkozhatnának a tulajdonképpeni feladatukkal, a közkórházak orvosi igazgatásával”.33 A kibontakozott vitában szemben álló nézetek egyik pólusát talán legmarkánsabban dr. Karg Norbert, az Erzsébet Tudományegyetem gazdasági hivatalának igazgatója testesíti meg, aki az alábbi véleményen volt: „Kórházainknak gazdasági ügyeket is ellátó igazgató-főorvosaitól orvosi képesítésükön kívül semmiféle specialis szakképzettség nem kívántatik meg. Megválasztásuk, illetve kinevezésük rendesen érdemes orvosi működésük alapján történik, a legritkább esetben figyelemmel az illetők szervezőképességére, administrativ tehetségére és a kórházgazdasági ügyekben való ismereteire. Ez ismeretek megszerzésére orvosainknak nem is igen van módjuk. Tanulmányi idejük alatt a kórházak gazdasági szervezetéről mit sem hallanak, s később hivatásuk annyira igénijbe veszi őket, hogy a 30 BMKGy ált. 470/1926. 31 d. 31 653-22763-1926. kgy. sz. Uo. 32 111 929/1926. II. oszt. Jelzete (vörös krétával ráírva): „Sürgős!” 33 Az 1926-os országos közegészségügyi értekezleten dr. Wenhardt János tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a „kórházügy” témájában, amelyet a Népegészségügy 1927/2. száma közölt. A hivatkozott rész: 191. p. Nyomatékosítanom kell, hogy a székesfővárosi közkórházi szabályzat már 1917-ben tartalmazta ezt az elvárást. 72
