Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
György esküdtek számos esetben képviselték különböző grémiumokon a várost,117 megbízásuk nem volt meglepő, ugyanakkor a jegyző, Gannai is ment ekkoriban megyegyűlésekre.118 Ott tartózkodásukra napidíjat (diumum) kaptak, átlagban - a távolságtól függően - naponta 50- 75 dénárt,119 1749 után már 1 forintot,120 de az is előfordult, hogy egy összegben kapták meg előre az apanázsukat.121 A napidíj nagysága esetenként tehát változott, annak ellenére, hogy az urbárium kimondta, hogy a város ügyében eljáró embereknek 18 dénárt kell fizetni.122 A napidíjon felül természetesen fizette a város az útiköltséget (vectura) is.123 1749-től a megyén belül már saját kocsis szállította a magisztrátus tagjait. Az urbárium arra is felhívta a figyelmet, hogy csakis a ténylegesen a város érdekében tett eljárások után vegyék igénybe a napidíjat.124 A tapasztalat azt mutatja, hogy a bíró és a jegyző magasabb napi díjazásban részesült a perceptornál.125 Ha Bécsbe menesztett a város küldöttséget, akkor nagyobb napidíjat határoztak meg, 1743-ban napi 4-4 forintot. Ebben az évben Petinger bírót és a város egy másik tekintélyes polgárát, a korábban többször is bírói címet viselő Pozsonyi Antalt delegálták. Útra bocsátásuk előtt megesküdtették őket, hogy bölcsen, becsületesen, a város érdekeit mindenek előtt tartva, a pénzüket jól beosztva végzik dolgukat, és még arra is kötelezték őket, hogy meggyónjanak.126 Igazságszolgáltatás A magisztrátusnak a kamarai igazgatás alatt nagyobb önállósága volt igazságszolgáltatási ügyekben, 1749-től azonban már az aktuális tiszttartóval is egyeztetnie kellett esetenként. A vármegye viszonylag ritkán szólt bele a helyi igazságszolgáltatásba, a magisztrátus ítéleteit nem bírálta felül. Ez utóbbira is találunk azonban példát. Kaposi Kata a Rózsa fogadóból 150 forintot, majd igen sok deszkát ellopott, a fogadós kára 230 forint volt. Mivel az asszony nem tudott fizetni, elárverezték a házát, az összegből kielégítették a károsultat, illetve más adósait. A vármegye azonban felülbírálta az ítéletet, mivel ők nem látták bizonyítottnak a tettességet. A sedria úgy határozott, hogy Kaposi Kata számára vissza kell adni a házat. Az ítéletet igencsak sérelmezte a város.127 A magisztrátus különböző ítéleteket hozhatott az általa tárgyalt ügyekben, általában ldsebb-na- gyobb mértékű fizikai büntetéseket (bot-, pálcaütés) vagy áristomba való elzárást. Előbbit botrányokozás, verekedés, utóbbit adósság meg nem fizetése esetén. Természetesen az elítéltek kevésbé szerették a pálcaütést, nemegyszer kérték, hogy az enyhébb ügyekben standardnak számító 12, vagy súlyosabb esetben 24 pálcaütést inkább változtassák elzárásra (áristomra).128 Pénzbüntetés esetén azonban előfordult, hogy - pénzhiányra hivatkozva - inkább a pálcázást választották.129 Súlyosabb ügyekben általában 50 pálcaütés volt a büntetés, Szigetváron viszonylag ritkán róttak ki ilyet. Ebbe a kategóriába tartozott például Fischer Károly borbély ügye, aki 1750-ben Pozsonyi házánál han117 Vö. SML V. 78. Testimoniales, 1752; Szalay Márton ment fel 1752-ben Pestre deputatioba, köteles volt,letett hite szerént híven és igazán szolgálni és Procuratori fogadni." SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 209. p. 118 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 187. p. 119 Vö. Uo. 134. p. 120 Vö. Uo. 184. p. 121 1749. február 4-én 7 forintot fizetett ki a bírónak és a jegyzőnek a város a fáradozásaikra („pro suorum Fatigiis”). SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 174. p. 122 BMMI Sz. 58. 151. 1. 725. 123 Uo. Vö. SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 134. p. 124 „interim extra necessitatis casum sine diurna acquirendi exmissiones sibi procurare cum aggravio coincolarum et communitatis non audeant, adeoque diurna et vecturae non nisi in evidenti negotio Oppidi, ejusque Bonum concernente admissa intelligatur [... ] a diumumnak felvétele kedvéért, a közösség kárára és terhére haszontalan kiküldetéseket maguknak szerezni nem szabad, tehát a napi bér és a szállítás csak a város szükséges dolgaiban engedtetik meg." BMMI Sz. 58. 151. 1. 725. p. 125 Vö. SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 91. p. 126 Uo. 97. p. 127 SML V. 318. Prothocollum Sessionale, 1811-1816. 232. Sajnos a vármegyei forrásokból nem derült ki, milyen bizonyítékok alapján, illetve hiányában döntött így a sedria. 128 „Hanem ha többször ollyas casus történnék általam, akárkivel is, tehát nem 12 pálczát, hanem 24-et ütessen rajtam a Böcsiiletes Tanács.” SML V. 78. Sententionales, 1775. (Az irat instantia, de ebben az állagban található.) 129 „Mivel pénzekkel nem fizethetnek, fizessenek bőrükkel.” SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 181-182. p. 37
