Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
(vagy a legeltetésre hajtás) közben pusztult el egy állat, vizsgálat indult. Csak akkor nem kellett a csőszöknek kárpótlást fizetniük, ha ártatlanságuk beigazolódott.98 A városi alkalmazotti réteg alján találhatjuk a konvenciós cselédeket. A városi fizetések A tisztviselők és az alkalmazottak fizetést kaptak, illetve a kamarai időkben adómentességben részesültek. Czindery adminisztrátorsága idején az egész magisztrátus, jegyzővel, perceptorral együtt adómentes volt.99 1749-től ez annyiban változott, hogy a város tisztviselőinek nem kellett kivenni a részüket a kvártélyozás terheiből. A tisztviselők és az alkalmazottak fizetését megvizsgálva azt láthatjuk, hogy 1711 és 1739 között a bíró és a pénztárnok 30, 1739 után 50, az esküdtek 1739-ig 8, utána fejenként 12, a jegyző 1739-től 66, 1780-tól 72-75 forint járandóságban részesült évente.100 A bíró, az esküdtek és a jegyző ilyen mértékű honoráriumát az urbáriumok is megerősítették. A fizetés nagyságának indoklásánál megemlítette a szöveg, hogy a város érdekében tett fáradozásuk mellett az érintettek saját gazdasága kárt szenvedhet.101 Az 1790-es évektől jelentősen megnövekedtek a javadalmazások. A bíró 100 forintot kapott egészen a 19. század közepéig.102 A magisztrátus ezzel kapcsolatban megfogalmazta, „ezen fizetés alatt alkalmatos bírót nem is lehetne megtartani.”103 A jegyzői járandóságot Bizvássy Pál érkezésekor emelték meg jelentős mértékben. 1785-ben egyértelmű volt, hogy egy „professzionális” jegyzőnek magasabb járandóság jár, ezért növelték 200 forintra, amit a jegyző - megszaporodott munkái miatt - 1790-ben még tovább, 225 forintra emeltek. Bizvássy azonban 1791-ben lemondott 25 forintról, és így 200 forintban állapodtak meg.104 Távozása után csökkentették a megemelt összeget, a város ugyanis már nem tudta vállalni a továbbiakban ezt a költséget, és így megszorítást eszközölt saját költségvetésén, ezt pedig a legmagasabb tétellel kezdte. Felmerülhet a kérdés, miért emelték ilyen mértékben ezt a járandóságot. A szabad királyi városi kandidáció sikere reményében szavazták meg ezt a magas fizetést Bizvássynak, abban bízva, hogy ez is ösztönzi majd a tapasztalt jegyzőt, illetve, hogy vezetésével és közreműködésével érdemben tudnak változtatni úrbéres viszonyaikon. Bizvássy korábbi működési helyszínein elsősorban az úrbéri perekben vett részt, és a közösségeket védelmezte birtokosukkal szemben. A fizetés tekintetében azt is figyelembe kell vennünk, hogy Veszprémben, illetve Pápán a szigetvárihoz képest magasabb járandóságok voltak megállapítva, ebben az esetben pedig követniük kellett ezt a szintet. A városnak Bizvássy kudarca után105 azonban revideálni kellett a fizetés mértékét. Bizvássyt Nógrádi Imre követte a nótáriusi tisztségben, fizetése 180 forint volt. Amikor 1796-ban Kasza Mihályt nevezték ki jegyzőnek, javadalmazása havonta 10 forint volt, ami évente 120 forintot jelentett. Ez komoly visszalépést jelentett a korábbi 225-höz, de a 180-hoz képest is. Ezenkívül Kasza kvártélyt kapott a városházán, illetve annyi tűzifát, gyertyát, amennyire szüksége volt.1061804-től már emelték a fizetést, és ekkortól 150 forintos díjazásban részesültek a jegyzők.107 98 Uo. 130. p. 99 Uo. 129. p. 100 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 1743-ban 72 forint. A 18. század második felében az 1790-es évekig 60 forintban állandósult a jegyző fizetése. 101 siquid penes Communitatemfatigia sua cum neglectu saepe rerum suarum, ac jactura oeconomiae praestarent. BMMI Sz. 58. 151. 1. 723. 102 A nagyobb tevékenységi körrel rendelkező Kanizsán csak 1800-ban emelték fel a 60 forintos fizetést 120-ra. Kaposi, 2006. 24-25. p. 103 BMMI Sz. 58.151. 1. 1981. 104 Kanizsán 1800-ban 200 forintos fizetést kapott a jegyző. Kaposi, 2006. 24. p. 105 Festetics Lajos megegyezett a jegyzővel, és a birtokos tisztviselői bizonyos iratokat elvittek város irattárából. Bizvássy igazolást állított Id arról, hogy az említett iratok soha nem is léteztek (legalábbis ő nem találkozott velük). Ennek valótlanságát azonban több tanúvallomás is alátámasztotta. Az előkerült bizonyítékok hatására a birtokos később már azt állította, hogy az iratok eltulajdonítása valóban megtörtént, de nem az ő utasítására. A számadásokat visszaküldette, de úgy, hogy azoknak adatai - a szigetiek szerint - meg lettek hamisítva. A szigetváriak és a Bizvássy közötti viszony megromlott. BMMI Sz. 58. 151. 1. 821- 822; 993-995; SML V. 78. Prothocollum, 1795-1797. 100. p. 106 SML V. 78. Prothocollum, 1795-1797.115. p. 107 SML V. 78. Vegyes összeírások. Status Personalis. 35
